Filosz vagyok: szövegekkel foglalkozom, olvasok, értelmezek és írok; gyakran idézek másokat – egyetértéssel vagy kritikával viszonyulva mások textusaihoz.
Minden szövegidézés felelősséggel jár – például technikai értelemben is, hiszen a citálásnak jogi és etikai szabályai vannak.
De az idézés másféle felelősséget is hordoz: amikor idézünk egy szöveget, az idézett szerző „szellemét” is megidézzük.
A rabbinikus hagyomány szerint az, aki egy bölcs nevében idéz, mintha annak ajkát elevenítené meg.
Paul Ricoeur azt hangsúlyozza, hogy a tanúságtételben nemcsak a közlés, hanem a tanúságtevő is jelen van – vagyis az idézés nem pusztán szövegátvétel, hanem valakinek a jelenlétévé válik.
Lévinas meggyőződése szerint a Másik megszólít és felelősségre von – még akkor is, ha csak idézem.
Gadamer szerint a megértés sosem pusztán a szerző gondolatainak reprodukciója, hanem részesedés a beszélő szellemében: aki idéz, nemcsak értelmez, hanem új diskurzusba hívja a másik hangját.
Julia Kristeva úgy véli, hogy az idézett szerző „nyomokban jelenlévő alanyként” van ott.
Roland Barthes azt állítja, hogy idézéskor jelen van a szerző aurája.
Agamben szerint az idézés a halott szó életrekeltése: olyan nyelvi tett, amely a már nem lévő beszélőt itt-lévőként hallatja – azaz az idézés invocatio, amelyben az assenza (azaz az absentia, vagyis hiány, távollét, jelen nem lét) jelenlétté válik.
Umberto Eco meggyőződése szerint az idézet nemcsak egy másik szöveg visszhangja, hanem annak a szándékolt világnak az újrabevezetése, amelyet a szerző szelleme alkotott. Eco több helyen is hangsúlyozta, hogy az idézet „szemantikai energiája” attól erős, hogy benne rejlik az, aki azt eredetileg kimondta – egy „mimetikus” (utánzáson alapuló, utánzó jellegű) árny vagy szellemi visszhang formájában.
Az idézések sosem véletlenek: az idézett szöveg meg- és felidézi annak szerzőjét, s kontextualizálja az idézett szöveg átvevőjét.
A hermeneutika komoly tudomány.
Az idézés pedig – mint írtam – roppant felelősséggel jár. Nem érdemes játszani a tűzzel.
De ha tűz keletkezett, legalább egy elnézést érdemes mondani.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. június 5-én.