Az, hogy valaki egy temetésen mondott gyászbeszédében kérje számon a megboldogulton, hogy miért nem „vágta őket ketté” (mármint a közös ellenséget), miért nem „aprította miszlikbe”, pedig én, miniszterelnökként (!!!) „adtam hozzá vasat, kohót, salétromot, ólmot, fegyverkovácsokat”, s szomorúan konstatálja, hogy „nem hallottam csontok ropogását, inak szakadását, eldőlő testek zaját, nem láttam kosárba hulló fejeket”, szóval az, hogy valaki ezt egy temetésen képes előadni, a teljes érzéketlenségnek, a minimális intelligencia totális deficitjének és – habár utálok pszichologizálni – az előrehaladott elmebajnak a minősített esete. Döblingi kórlap, amely Peter Weissnek a charentoni elmegyógyintézetben játszódó darabját eleveníti föl. (Marat halála).
A különbség annyi, hogy amott remekül megírt irodalmi figurák, emitt egy leépült elmeállapotban lévő valóságos miniszterelnök szavai olvashatóak. A keresztényvédő magyar miniszterelnök a temetőt csatatérré változtatta át. A föltámadás hitét, az elhunyt lelkének kijáró segítség és üdvözülés kieszközlését és az élőknek járó reményt és vigaszt a pogány temetések harci zaja és a halott mellé temetett fegyverek fémes zörgése váltotta fel. Itt a requiem kezdő sora helyébe („Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis” – „Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik”) a zajos harci kürt és a gyilkos beszéd zuhataga költözött.
A miniszterelnök egy ember halálát a legkoszhadtabb napi politikai érdekeihez igazítva a legpocsékabb militáns szemlélet propagálására használta fel, ezzel megbecstelenítve Jankovics Marcell emlékét.
Még a Keresztapa Michael Corleonéja is azzal teremti le testvérét egy közelgő akció miatt, ahol apjuk halálát készülnek megbosszulni, hogy „ez nem személyes ügy, ez szigorúan üzleti” (It’s not personal, it’s strictly business.) Orbánnál épp fordítva: itt minden bosszú személyes!
És ha már Peter Weiss darabját idéztem, a legvégén is őt citálom:„Szeptemberben a tisztogatási akciók alatt / a karmeliták kolostorában / hirtelen összegörnyedtem az udvaron / és hánynom kellett.”
Forrás: Újnépszabadság