Húsvét idején, a korai kereszténységtől kezdődően, szokássá vált Pontius Pilatus alakján újra elgondolkodni.
Pilatus a korai zsidó forrásokban, így Philónnál (Legatio ad Caium) kegyetlen zsarnok, a zsidók ősi törvényeit semmibe vevő, dölyfös, megvesztegethető, bántalmazó, gyilkos, durva, önhitt alak; Flavius Josephusnál (Antiquitates, Bellum) ugyancsak a zsidók szokásait semmibe vevő figura, aki azonban megtapasztalva a zsidók elszánt hősiességét, visszavonta zsidóellenes rendeleteit, mindazonáltal a szamaritánok kegyetlen lemészárlása az ő nevéhez fűződik.
Az újszövetségi iratok hol csak neutrális beszámolót tesznek közzé a római hatalom helyi emberéről, hol negatívan láttatják, a zsidókkal szemben azonban inkább pozitív szereplőként igyekeznek beállítani.
A keresztény apokrif iratok, így például a Gesta Pilat felmenteni törekszik Pilatust, a Péter evangéliuma pedig, immár erős antijudaista hatás alatt, Pilatust Isten fiának vérétől tisztának mondja, s a bűnt a zsidókra hárítja. Akadt rabbinikus szöveg, amely Pilatust az Eszter könyvében megjelenő, a zsidókat gyűlölő, őket hamis vádakkal illető és valamennyiüket kiirtani szándékozó Hámán leszármazottjának nevezi. A korai keresztény szerzők sorában Tertullianus már teljesen átkeresztényiesíti Pilatust, aki „lelkében már maga is keresztény”, s Órigenész sem benne, hanem a zsidó népben láttatja a felelőst.
Ám ahhoz, hogy jobban megértsük az egész középkoron átvonuló és a későbbi zsidóellenességnek megágyazó, azt domesztikáló érzületet, valamint választ találjunk a hagyományos nagypénteki pogromokra, véres zsidóellenes támadásokra, kegyetlenségekre, gyilkosságokra, gyújtogatásokra, fosztogatásokra, nők megerőszakolására, férfiak megcsonkítására, gyermekek megégetésére, nem árt tudni, hogy Pilatus alakja a középkori keresztény ábrázolásokon, amelyek mindenkihez eljutottak, azokhoz is, akik írott szövegeket nem tudtak olvasni, egyre inkább zsidó alakot és fizimiskát ölt, annak egyértelmű jeleként, hogy Jézust a zsidók ölték meg, minthogy Pilatus maga is zsidó volt.
Mindenesetre az örök kívülállókat, a mindent elegáns távolságtartásból, kellő distanciával szemlélőket, akik újra és újra előszeretettel mossák a kezüket, valamint az éppen betöltött szerepüket, továbbá a semlegesnek tűnő, ezért utólag bármire tetszés szerint felhasználható alakjukat és megannyiszor pusztító hatásukat, mindenfajta egydimenziós látásmód helyett ma is érdemes differenciáltan szemlélni.
A két kép csak ízelítő a számtalan hasonló ábrázolásból. Pilatuson ott a jellegzetes zsidó fejfedő (pileum cornutum), s a középkori ikonográfia által leginkább alkalmazott fiziognómiai vonás, a nagy és kampós orr. Plusz egy remek, közel 500 oldalas kötet az érdeklődőknek.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. április 1-jén.
