Nem lesz pontos az idézet, de emlékeim szerint valahogy úgy hangzott Van Gogh talán valamelyik levelében papírra vetett mondata, hogy bőven elég az apró színekre odafigyelni, mert ezekből válik igazán érthetővé a feltárulkozó világ, avagy csak az apró színekre kell figyelni, mert ezek teszik igazán láthatóvá a világot. (Röhej, hogy még franciául is tudni vélem a mondatot, mintha talán egy kiállítás valamely kísérő feliratán olvastam volna, de persze nem lelem sehol: „Il suffit de prêter attention aux petites couleurs, car ce sont elles qui font vraiment apparaître le monde”, avagy „Il suffit de regarder les petites couleurs, car elles rendent le monde vraiment visible” – és még ezer lehetséges változat…)
Akkor hát figyeljünk mi is az apró színekre:
1. Ahogy természetesen nem Csák János, ez a szófogadó kinevezőgépnek tartott hablatymechanikai szerkezet döntött – a szakmai grémium ellenében – Ókovács Szilveszter direktorságáról, ugyanúgy most sem ő volt az, aki az Orbán Viktorért 120 százalékos töltöttséggel és alázattal rajongó, a neki nem tetsző kritikusok ujjait kalapáccsal szétverni szándékozó, hol gázkamrázó, hol liberárjázó színházmegvetőt, a magyar szépirodalomnyolcvan százalékát legszívesebben kukába hajító, Jaco Pastorius vészsikolyain frusztrálódott basszusgitárost meghosszabbította Bicskéig, és még tovább, Lovasberényig, s immár Záhonytól Hegyeshalomig, szóval nem Csák János volt a vasútvonal-tervező, ő csak a síneket fektette le, engedelmes kisvasutasként, hanem maga a Legfőbb Váltókezelő, ugyanaz, aki a pedofilügyekben is irányította és irányítja a szemaforokat.
2. S ahogy nyilvánvalóan megfélemlítve, egzisztenciálisan sakkban tartva, jellemtelenségükben önmagukat tovább(ön)abuzálva hallgatnak a főszereplőkké tett ajtónállók, Novák, Varga, Balog és ki tudja még, hányan, továbbra is magukba fojtva az igazságot, holott nem valamiféle magasabb nemzeti érdeket képező nemzetbiztonsági titokról van szó, hanem a legalacsonyabb és legközönségesebb mocsok elhallgatásáról, valamint engedelmes hallgatásukkal kiterjedt bűnpártolásról és az ország további megvezetéséhez való kiapadhatatlan hozzájárulásról, szóval, ahogy ebben a történetben, úgy most is, a meghosszabbított basszusgitáros esetében is, amely egyébként nem más, mint a teljes magyar szellemi és kulturális örökségnek és jelennek egyenest a Várhegyről küldött, pimaszul cinikus „leszarom” üzenete és alpári beintése, megint és újra hallgat a teljes szakma (néhány kivételtől eltekintve), valamint az egész magyar értelmiség (ugyancsak néhány kivételtől eltekintve), hallgat és elhallgat, tudomásul vesz és rábólint, miként tette ezt az állami egyetemek vagyonának fideszesítésekor, ellopásakor és az egyetemek maradék autonómiájának legyalulásakor, tette az SZFE szétverésekor, a független színházak és azok közönségének meggyalázásakor, a filmes szakma ledarálásakor, a közművelődésben dolgozók leradírozásakor, színészek – politikai indíttatásból történő – filmvászonról való lezavarásakor, a magyar könyvterjesztés maffiamódszerekkel való bekebelezésekor és könyvkiadók ellehetetlenítésekor, az írott és elektronikus sajtó teljes einstandolásakor, lenyúlásakor, szétverésekor és kivéreztetésekor, tette ezt a különféle kinevezésekkor és az egyetemi címek odaítélésekor, az állami támogatások megítélésekor, teszi ezt különféle pozíciókban, bizottságokban, grémiumokban és döntéshozó testületekben, vagy ahogy tette ezt az MTA brutális megalázásakor, lefokozásakor és falhoz állításakor, tette a teljes magyar közoktatás ellehetetlenítésének, megzsarolásának és a fentről elvárt ideológiai irányba állításának pillanatában, tette és teszi ezt megannyi ügyben és helyzetben, a minimális szolidaritás komfortos luxushiányában, a nap minden órájában, s minden óra minden percében, teszi ezt a világ eme tájékán, mindörökké, ámen!
3. És hogy még mindig az apró színeknél maradjunk: mindazok, akik a „belső erőkben” bizakodnak, abban, hogy majd amonnan, az ő soraikból érkezik a megváltás, vigyázó szemüket vessék a valamikor méltatlanul kinevezett, aztán a Fidesz fiókszervezetének, a Mi Hazánknak az odapasszolt indíttatására még méltatlanabbul kirúgott L. Simon Lászlóra, aki – nem telt el huszonnégy óra sem – tán még a reggelijét sem nyelte le, tán még nadrágjának cipzárját sem húzta fel, máris és azonmód és sietve bejelentkezett a basszusgitárosnál, annak kegyes figyelmébe ajánlva nélkülözhetetlen szolgálatait.
De itt már egy hatalmas, a vászonról lecsurgó, a falat, a padlózatot, a látogatók ruháját, mindent és mindenkit egy gigantikus méreteket öltött és feltakaríthatatlanul koszos kollektív folttá mosnak és kennek össze a mi nagy közös kiállítótermünkben tán soha nem is világló aprócska színek.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. február 29-én.
A szerkesztő megjegyzése
Halász András hozzászólása
Kedves Gábor György, mint mindig szellemes irás…. Amennyire Van Gogh leveleit ismerem… ez a mondat inkább Pissarrora vall, talán másra… például Seurat-ra , de mindegy a lényeget értjük.
A szerző, Gábor György válasza
Igen, ez is meglehet…
Talált mondat
Pissarro s’installe en 1884 dans le village d’Eragny-sur-Epte. C’est à cette époque qu’il rencontre Georges Seurat et s’intéresse à la technique du pointillisme, inspirée de la science, qui recompose dans l’œil du spectateur, un mélange de couleur optique à partir d’un système de minuscules points de couleurs. (Kiemelés: u7szerk.)
