Egy bizonyos Molnár Kamilla nevű pennász az Index nevű propagandafeldolgozó üzemben, Omri Miran, magyar–izraeli állampolgár tegnapi szabadulásáról tudósítva, képes volt leírni a következő mondatot:
„A család nem volt rest kihasználni, hogy magyar, többször is találkozott az izraeli magyar nagykövettel, annak érdekében, hogy minél előbb célt érjenek, és ismét láthassák fiukat.”
Ez tehát egy újságíró. Ez pedig az újságírás.
Egy mondat, amelyben a kétségbeesésből számítás lesz, az emberiből gyanú, az életmentésből „ügyeskedés”. Egy mondat, amelyben a szavak már nem írnak le semmit, csak lealáznak mindent. Egy mondat, amelyben nem marad sem empátia, sem értelem, csak a fél- vagy negyedműveltség önelégült kattanása a billentyűzeten.
Nézzük részletesen.
Áldozathibáztatás és cinizmus
A mondat azt sugallja, hogy a fogoly családja „kihasználta” a helyzetet, vagyis manipulált, előnyre tört. Pedig ők nem előnyt akartak, hanem a fiuk életét próbálták megmenteni. A „nem volt rest kihasználni” kifejezésben a szégyen és a rosszhiszeműség vádja rejlik, mintha a család nem kétségbeesett volna, hanem ravaszul ügyeskedett volna. Ez erkölcsi perverzió: a gyászt és a rettegést „praktikus érdekérvényesítésnek” tünteti fel.
A humanitás logikájának megfordítása
Az újságíró a legtermészetesebb emberi cselekedetet, hogy valaki mindent megtesz a szeretteiért, negatívvá teszi. A szöveg tehát morálisan fordított logikát alkalmaz: a kétségbeesett szülőből önző számító lesz, a diplomáciai segítségkérésből „ügyeskedés”. Ez a totalitárius propagandák tipikus retorikai fordulata: a szenvedőből gyanús, a segélykérőből visszaélő lesz.
Antiszemita kód és politikai manipuláció
A „nem volt rest kihasználni, hogy magyar” formula egy burkolt, etnikailag kódolt utalás is lehet. Olyan, mintha azt sugallná: „ezek a zsidók még a magyar állampolgárságukat is kihasználják, ha érdekük úgy kívánja.” Ez a mondat így összefonódik a klasszikus antiszemita toposszal: az opportunista, beépülő, haszonleső zsidó képével. A szerző ezzel nem kimondva, de érezhetően egy ilyen narratívát mozdít meg.
Nyelvi árulás
A mondat a szavak etikai rendjét is elárulja. Olyan igéket használ, amelyek általában csalásra, trükközésre utalnak („kihasználni”, „nem volt rest”), miközben a helyzet élethalálkérdés volt. Ez a nyelvi torzítás az empátia ellentéte: az együttérzés helyébe gyanakvás lép.
Az állam és az állampolgár viszonyának megfordítása
A mondatból az is kiérezhető, mintha a magyar nagykövethez fordulni nem állampolgári jog, hanem valami furfangos kiskapu lenne. Holott az állam kötelessége segíteni az állampolgárait bajban. Itt azonban a segélykérés is gyanús gesztussá válik, mintha az állam szívességet tenne, nem pedig kötelességét teljesítené.
Ez a mondat döbbenetes, mert egy túszcsalád kétségbeesett emberi cselekedetét erkölcsi bűnné torzítja, miközben antiszemita és államcentrikus reflexeket is mozgósít. Ahelyett, hogy empátiát keltene, a túlélő és a család ellen fordítja a nyelvet, s ezzel nemcsak a józan észt, hanem az emberi méltóságot is elárulja.
Aki ezt leírta, újságíróként foglalkoztatják. Valójában nem újságíró, hanem a fél- vagy negyedműveltség közmunkása, aki a nyelv romjain kapirgál, miközben azt hiszi, ír. De talán mégis igaza van: ő a mi korunk újságírója, aki már nem a valóságról tudósít, hanem a nyelv leépüléséről ad élő közvetítést.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. október 14-én.