„A közélet átláthatóságáról” szóló törvényjavaslat („Iromány száma: T/11923” – az iromány amúgy jó szó, ám én a szinonimák közül inkább a firkálmány vagy fércmunka szót használtam volna a benyújtó Halász János helyett, vesd össze Magyar szókincstár, Rokon értelmű szavak… szótára, Tinta Kiadó, Bp. 1998. 389.) egy helyén, a Részletes indoklás 3. §-a alatt az alábbi, eddig méltatlanul figyelmen kívül hagyott szóömleny olvasható: „A törvény rendelkezései szerint Magyarország szuverenitását veszélyezteti a külföldi támogatásból finanszírozott, a közélet befolyásolására irányuló minden olyan tevékenység, valamint törekvés, amely a) Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét; b) a magyar nemzet egységét és összetartozását, a határainkon kívül élő magyarok sorsáért való felelősséget; c) a házasság, a család és a biológiai nemek elsődlegességét; d) a béke, a biztonság és a más országokkal való együttműködést; e) Magyarország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját sérti, negatív színben tünteti fel, vagy azok elleni fellépést támogatja.”
Én itt most kizárólag az e) pontban foglaltakra koncentrálnék.
Ha a „Magyarország alkotmányos önazonosságát” és a vesszőt követő „keresztény kultúráját” szerkezetet értelmezőként (appozícióként) fogjuk fel, akkor a szerző Magyarország alkotmányos önazonosságát tartalmi értelemben a keresztény kultúrával azonosítja. Ha azonban a két mondatrészt egy felsorolás részeiként tekintjük, akkor nem értelmező, hanem egyenrangú, halmozott szerkezetet kapunk. Ám akár így, akár úgy, az állítás súlyosan téves, hamis és hazug: a kereszténység történelmi állammegtartó szerepe természetesen megkérdőjelezhetetlen, ám ma semmiféle nemzetmegtartó ereje nincs, minthogy a jelenlegi magyar nemzetet az eltérő vallású, világnézetű és kultúrájú állampolgárok összessége alkotja, ahol – legalábbis papíron – „az állam és az egyházak… különváltan működnek.” Vagyis még ez a roggyant, ezer sebből vérző, agyonfarigcsált Alaptörvény is tételezi az állam világnézeti semlegességét, következésképp nem juttatható egyetlen vallási vagy világnézeti hagyománynak sem bármiféle privilégium. A jelenlegi Magyarország önazonosságához – tetszik, nem tetszik – hozzátartozik – csak hogy néhányat említsek – a zsidóság, éppen úgy, mint a humanizmus, a reneszánsz, a felvilágosodás, a racionalizmus vagy mondjuk az emancipáció hagyománya, a magyar kultúra és tudomány eredményei és így tovább. Ezt nem is kellene magyarázni, talán még a jóképességű Halász Jánosnak sem.
Másfelől: akkor tehát mostantól Magyarország szuverenitását veszélyeztetheti az, aki szót emel – teszem azt – a vallások, egyházak és felekezetek közötti jogi különbségtétellel szemben; az egyházaknak (legfőképp a keresztény egyházaknak) biztosított anyagi vagy jogi természetű kedvezmények juttatása és a politikai szavazatszerzés reményében végrehajtott anyagi befolyásolási szándéka ellenében, ahol az egyes egyházak (legfőképp a keresztény egyházak) a fennálló politikai rend hű támaszai és politikai legitimációs forrásai; akik kritikával illetik azon egyházakat (legfőképp a keresztény egyházakat), amelyek egyfajta ideológiai autoritás szerepét töltik be; akik támadják azt az állami paternalizmust, ahol az egyházaknak (legfőképp a keresztény egyházaknak) a közfunkciók ellátásán túli anyagi függőségét és direkt pártpolitikai szolgáltatásait az állam azzal hálálja meg, hogy újra egyfajta közjogi tényezőként számít a politika fegyverhordozóivá devalválódott egyházaikra (nem csak keresztény egyházakra); ahol a minden csapból kizúduló állami indoktrináció révén a felekezetnélküliség a bűn legfőbb forrása lesz; ahol az ország szuverenitását veszélyeztetőnek minősül az, aki a vallási hitelvek által megalapozott jogrendszer és a vallási hitelveket egyfajta normatívának tekintő hatalom ellen szólal fel; az, aki ellenzi a vallás intézményének a politika erőterébe való beemelését; s aki ellene van a keresztény morális állam eszményének, vagyis annak, hogy az államot mint legfőbb morális instanciát a politika transzcendens legitimációja biztosítsa.
Csak megjegyzem: XIV. Leó pápa 2022-ben, még Robert Prevost püspökként írt egy előszót barátjának, John Joseph Lydon McHugh atya La doctrina social de la Iglesia (Az egyház társadalmi tanítása) c. könyvéhez, amelyben – egyebek mellett – az indoktrinációt erkölcstelennek tartja, amely megakadályozza az ítélőképességet és megsérti a lelkiismeret szabadságát. Az egyház társadalmi feladatának azt tekinti, hogy erkölcsi és nem politikai elvek mentén közelítsen a társadalmi kérdésekhez s – mint írja – „a kritikai lelkiismeret elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalmi tanítás alapelveit alkalmazzuk a mai társadalomra.” Példaként a nők elleni erőszakot, a gyermekbántalmazás megalázó valóságát, a hatalommal vagy lelkiismerettel való visszaélést, az elváltak és újraházasodottak vagy az LMBT közösség tagjainak helyzetét, végül az ökológiai problémákat hozza fel. Az egyház feladata – írta három évvel ezelőtt a jelenlegi pápa – a személy méltóságának, a közjónak, a szolidaritásnak és a lelkiismereti szabadságnak a biztosítása, s ezzel az egyház nem a politika és a hatalom eszközévé lesz, hanem a társadalom lelkiismeretévé válik.
Ugye, mennyire más hang?
Mindenesetre ezekért a sorokért Lánczi Tamás – akár visszamenőlegesen is – már rég bejegyezhette besúgói noteszkájába az idegen pénzekből a magyar szuverenitást támadó püspököt.
Lánczi viszont számíthat arra, hogy a fenti kérdéseket továbbra is napirenden fogom tartani. Természetesen idegen pénzből, mert például voltam már ebédvendége olasz teológusnak, továbbá francia kollégáknak, mi több, sokszor előfordult, hogy eurón vásárolt könyvet kaptam tőlük ajándékba.
Ha Lánczi Tamás nem ismerné a címemet, ahová rám küldheti fogdmegjeit, pribékjeit, csatlósait, verőembereit, talpnyalóit és bérenceit, forduljon bizalommal az édesapjához, aki viszont ismeri. Hacsak nem törölte ki a nevemet a telefonkönyvéből – ahogy ez azokban a körökben szép szokás – midőn súlyosan konfrontálódtam vele.
Márpedig az, aki egy Lánczival konfrontálódik, a magyar szuverenitás legfőbb veszélyeztetője, an sich.
A szerző Fecebook-bejegyzése 2025. május 18-án.
