A sajtó rendre beszámol arról, hogy a Balog Zoltánt bíráló vagy tevékenységét kritikával illető református lelkészeket milyen retorziók érik. Van köztük, aki egyetemi állását veszítette el, van, aki munkahelyét, akad, akit kántori pozíciójától fosztottak meg, s legújabban olvashattunk olyanról, akitől az egyház elvette a szolgálati autóját.
Mindenki felháborodott, miközben a sajtóhír durva ködösítéssel takarja el a valóságot.
A valóság ugyanis az, hogy Orbán Viktor kedves barátjára, házi lelkészére, tanácsadójára, biblikus és hitbéli vezető kalauzára, afféle református „kvázi-gyóntatójára”, aki Orbán-közeli pozíciójára tekintettel mindent megtehet és mindent meg is tett (még azt is, amit elképzelni sem tud a hazai népesség jelentősebb része), nos tehát Balog Zoltánra a református vezetés mint Istenre tekint, s mindazt, ami vele szemben történik, vagyis az őt ért kritikát blaszfémiaként könyveli el, istenkáromlásként, ami halálos bűnnek számít, s amit az ókorban tradicionálisan megkövezéssel sújtottak.
Akkor hát mi a gond? Semmi! Inkább hajtsunk fejet a liberális teológián nevelkedett Magyarországi Református Egyház vezetése előtt, hogy fényesen világló szellemiségű köreikben fel sem merül a megkövezés, de még a szimpla megégetés vagy a gályarabság büntetésmódjának alkalmazása sem, kizárólag egyetemi állásoktól, munkahelyektől vagy szolgálati autóiktól fosztják meg a véleményüknek hangot adó káromlókat.
Magától értetődik, elvégre a megértő és elfogadó tolerancia egyházáról van szó.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 29-én.