1.
Már a középkorban hangoztatott és gyakorolt elv volt, hogy az egyetem intézményének, amely az universitas szellemiségét testesíti meg, más egyetemekkel, máshol működő tudós kollégákkal együtt kell működnie. Sok nagyszerű kapcsolatról tudunk, remek vitákról, feljegyzett és elhíresült dialógusokról, vagyis olyan eseményekről, amelyek igazi szellemi alkalmakként vezettek el a megújuláshoz, bevett tételek és fogalmak újragondolásához, a nézetek gazdagodásához és színesedéséhez.
Ezt a nagyszerű tradíciót idézte fel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amely meghívta előadónak a briliáns iráni tudóst, volt iráni elnököt, Mahmud Ahmadinezsádot, hogy Közös értékeink a globális környezetben címmel, az egyetem tudományos előmenetelének érdekében, az NKE oktatóinak, kutatóinak és hallgatóinak okulására tartson ne is egy, hanem mindjárt két előadást. Mert Magyarországon s benne az NKE-n az emberi szóra valósággal szomjúhoznak a honfitársak.
Ahmadinezsád sok vonatkozásban megkérdőjelezhetetlenül a legautentikusabb személy, s az NKE rektora kiváló érzékkel döntött a meghívás mellett. S nyilvánvalóan ugyanilyen empátiával vett tudomást a fellépő sztárvendégről a külügyi apparátus, a miniszterelnökség, no meg a magyar titkosszolgálat, hiszen a felsoroltak mindegyikének hivatalánál fogva is kellett tudnia a nagy izgalommal várt vendégről.
Ahmadinezsád pedig megoszthatta a tapasztalatait az NKE hallgatóságával: azt, hogy miként kell „Izraelt letörölni a térképről”; azt, hogy „a holokauszt a zsidók lemészárlásáról alkotott hazug mítosz”; beszámolhatott tapasztalatairól, így például arról, hogy az iráni Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetében (IPIS) 2006-ban megrendezett A holokauszt áttekintése: globális látószög című konferencián, amelyen még az olyan nagy veteránok is felléptek, mint a legjelentősebb holokauszttagadó, David Irving, miként igyekeztek tudományos nyelvezetbe csomagolni a zsidógyűlölet minden formáját. (Minő véletlen, de 2006 után most az NKE is a „globális környezetre” tekintettel kérte fel a jeles tudósembert előadásának megtartására.) Aztán Ahmadinezsád kifejthette, hogy mit értett az „iszlám nemzet dühének tüzén”, amit a 2005-ös A világ cionizmus nélkül című konferencián emlegetett, mondván, hogy az iszlám nemzeti dühének tüzével fog megismerkedni mindenki, aki elismeri Izraelt és a cionista rendszert. Aztán az egyetem vezetőinek mesélhetett a 2006-ban megrendezett remek kezdeményezésről, a roppant mókás iráni holokauszt-karikatúraversenyről, amelyet a hatalmas sikerre tekintettel 2016-ban meg kellett ismételni; hátha most az NKE tervei között szerepel egy hasonló tematikájú rendezvény, s a nemzeti tapasztalatokra szükség van ebben a globális világban, mint egy falat kenyérre!
Miután az NKE a leendő hazai és nemzetközi közigazgatási szakemberek képzésének bázisintézménye, Ahmadinezsád arról is mesélhetett, hogy annak idején hogyan járult hozzá tevékenyen maga is ahhoz, hogy hívei benne lássák a mahdit, a síiták messiását. Elvégre ma is egy isteni küldött ül a Várhegy csúcsán, ám újabb és újabb messiásokra e honban folyamatos társadalmi igény mutatkozik.
Nagyon nagy öröm lenne mindannyiunk számára, ha az NKE vezetése, a bejáratott nemzetközi szokásoknak és gyakorlatnak megfelelően, természetesen díszkötésben, megjelentetné Mahmud Ahmadinezsád két korszakos jelentőségű budapesti előadásának magyarázó lábjegyzetekkel ellátott teljes szövegét, bilingvis formában, fárszi és magyar nyelven, a magyar miniszterelnöknek, a külügyminiszternek, a titkosszolgálatok vezetőjének és az NKE rektorának közös előszavával.
És örülnék, ha az NKE rektora jövőre az Élet menetére időzítené a nagy tudós barát meghívását!
2.
Na, még egyszer.
Nézem az iráni hírügynökség fotóját, rajta a feketeöves holokauszttagadó, antiszemita, Izraelt a térképről véglegesen letörölni vágyó volt iráni elnökkel, Mahmud Ahmadinezsáddal, s a becses vendégnek kijáró nagy tisztelettől kissé görnyedő testtartással hajbókoló Deli Gergellyel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorával, a zsidógyűlölő volt iráni elnök meghívójával és kedves vendéglátójával.
Itthon vagyunk.
Ha nem tévedek, megszólalt a Mazsihisz és az Izraeli Nagykövetség, senki más. Gyáván hallgat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, de sunyin némaságot fogadott a miniszterelnökség és a külügy, pedig nekik tudniuk kellett a látogatásról. Hallgatnak a pártok, elvégre nyakukon a választás, semmi biznisz nem lenne abban, ha most egy „zsidó üggyel” terhelnék magukat, e honban nem kecsegtet az semmi kézzelfogható eredménnyel, sőt! És hallgat a főpolgármester, miközben az általa vezetett várost szennyezi a jelenlétével ez a nagyra becsült vendég.
Örüljünk annak, hogy tombol a zéró tolerancia, legalábbis a hivatalos beszédekben, amúgy pedig hadd profitáljanak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói és hallgatói, a leendő katonák, rendőrök, közigazgatási szakemberek, diplomaták egy valóságos zsidógyűlölő termékeny gondolataiból.
Vajon mit akart demonstrálni vagy felmutatni Deli Gergely rektor ennek az alaknak a meghívásával? A sok egyetemen megfordult nemzetközi hírű tudóst aligha. Tán a holokauszttal viccelődő tréfamester volt olyan fontos és nélkülözhetetlen az általa vezetett intézmény számára?
És vajon a sajtó munkatársai azon voltak-e, hogy odatartsák a mikrofont a miniszterelnök vagy a külügyér képe elé, hogy mégis, ez most hogyan, s hogy árulják már el, egyáltalán mióta tudnak a jeles vendég érkezéséről? És mit is gondolnak erről?
Vagy majd kiderül, mint a felmentési ügyben, hogy senki más, kizárólag Novák, Varga és Balog püspök tudott az egészről, persze Balog csak érintőlegesen, hiszen ő megmaradhatott püspöknek.
És vajon mit gondolnak azok az ismerőseim, akik az NKE-n oktatnak? Gondolnak-e bármit is az esetről? Vagy egzisztenciálisan kifizetődőbb nem is gondolni semmire? Pedig írva van, hogy ez a hatalom nem vetemedik arra, hogy elhallgattassa azokat, akik nem értenek egyet vele.
Ritka undorító és gyomorforgató itt minden.
A szerző Facebook-bejegyzései 2024. május 7-én és 8-án.
