Budapest vendégszerető város. A történelem során annyi különféle látogató érkezett ide – hadseregek, követek, megszállók, ideológusok, tanácsadók, kémek –, hogy lassan a város egyik hagyományává vált az idegen befolyás.

Most a Kreml „politikai technológusai” érkeztek meg. Már hetek óta itt vannak. Diszkréten, diplomáciai útlevéllel, a GRU gondoskodó védelme alatt. Pontosan úgy, ahogyan egy birodalom segít egy másik ország választásait szakszerűen megszervezni.

A szakma ősi.

Kr. e. 63-ban Pompeius római hadvezér Jeruzsálembe érkezik, ahol két testvér – Hürkanosz és Arisztobulosz – vitatkozik a hatalomról. Pompeius körülveszi a várost, meghallgatja az érveket, majd kijelöli a megfelelő vezetőt. Hürkanosz marad főpap, Júdea római felügyelet alá kerül. A római történetírók ezt stabilizációnak nevezték.

Kr. e. 40-ben a római szenátus Heródest királlyá teszi Júdeában. Antonius és Octavianus jóváhagyják, a király pedig Rómának köszöni a trónját. A történetírás ezt baráti együttműködésnek nevezte.

A bizánci diplomácia még elegánsabb. A 10. században VII. Konstantin császár a De administrando imperio című műben részletes útmutatót ad arról, miként kell idegen uralkodókat irányítani: ajándékokkal, pénzzel, rangokkal és gondosan adagolt tanácsokkal. A bolgár Borisz fejedelem keresztény hitre térítése a császári diplomácia egyik sikeres projektje lett.

A 19. században a módszer modernizálódik. 1881-ben az Oszmán Birodalomban létrejön az Ottoman Public Debt Administration: brit, francia, osztrák és olasz szakértők kezelik a birodalom bevételeit. A pénzügyi szuverenitás ekkor már nemzetközi együttműködés.

A diplomácia művészei közül Talleyrand emelkedik ki, aki a 19. század elején mesteri eleganciával alakítja más országok politikai viszonyait. A bécsi kongresszus után a nagyhatalmi politika egyik alapelve lesz, hogy a kisebb államok belső viszonyai is nemzetközi kérdéssé válhatnak.

A 20. század új szintre emeli a szakmát. 1945 után Kelet-Európában mindenütt megjelennek a szovjet „tanácsadók”. Magyarországon is. A politikai rend kialakítása gondos szervezést igényel. A pártok egyesítése, az ellenzék szétmorzsolása, a választások megfelelő lebonyolítása mind szakértelmet kíván. A korszak egyik kulcsfigurája Mihail Szuszlov és a moszkvai pártközpont szakembergárdája, akik segítenek abban, hogy a térség politikai rendszerei megfelelően működjenek. A magyar kommunista vezetők gyakran járnak Moszkvába konzultációra. A történetírás ezt internacionalizmusnak nevezi. Az 1947-es magyar választásoknál megszületik a korszak egyik fontos politikai innovációja: a kékcédulás technológia.

Most pedig megérkeztek a „politikai technológusok”. Micsoda gyönyörű szó! A technológia mindig a fejlődés ígéretét hordozza. A demokrácia különösen jól működik technológiai támogatással, főleg, amikor egy nagyhatalom szakemberei optimalizálják.

Budapest tehát ismét nemzetközi város lett. A GRU három munkatársa itt dolgozik, diplomáciai mentességgel. A diplomáciai mentesség régi és tiszteletreméltó intézmény. Már az ókorban is tudták, hogy a birodalmi küldötteket védeni kell. Az ilyen látogatások egy dolgot jelentenek: a birodalom figyel, s a figyelem mindig megtiszteltetés.

Szergej Kirijenko, Putyin egyik legfontosabb embere felügyeli az ügyet. Az orosz politikai rendszerben ez komoly rang. A magyar politika tehát kitüntetett figyelmet kapott.

A birodalmi politika azonban nemcsak választásokat szeret megszervezni. Egy másik régi technológiát is ismer: az identitások elmosását. Az emberek összekeverését. A nevek kicsiny elcsúsztatását.

A görög mitológia már ezt a technikát meséli el. Zeusz Amphitrüón alakját ölti magára, hogy Alkménéhez jusson. A férj egyszerre kettő lesz: az egyik valódi, a másik isteni utánzat. A házban identitászavar támad. A történet – irodalmi vándormotívummá válva, Plautustól és Ariostótól Molière-en és Kleisten át Giraudoux-ig – azóta a hatalom mimikrijének klasszikus példája.

A római császárkorban egész sor „ál-Nero” jelenik meg. A halott császár nevében különböző férfiak próbálnak hatalomra jutni. A történelemkönyvek pseudo-Nero néven emlegetik őket. A név politikai eszközzé válik.

A 17. századi Oroszországban az „ál-Dimitrijek” sorozata lép fel: egymást követő trónkövetelők ugyanazzal az identitással. A személy felcserélhető, a név marad.

A modern titkosszolgálatok ezt a régi mesterséget technikai szintre emelik. Fedőnevek, kettős személyek, doppelgängerek, hamis identitások. A személy adminisztratív kategória lesz.

Ennek a módszernek egy apró, de beszédes változata most éppen az én nevem körül bontakozik ki. Több kedves barátom, ismerősöm figyelmeztetett: valaki fiókot nyitott a nevemben. Pontosabban majdnem a nevemben. Gábor Gyorgy. Nem György. Az ékezet hiányzik, a személy azonban megmaradt. (Hogy miért is hiányzik, arról lehet elmélkedni…)

A történelmi hagyományhoz képest ez visszafogott technológia. Zeusz legalább teljes alakmásban jelent meg Amphitrüónként. A modern változat beéri egy hiányzó ékezettel.

A módszer azonban ismerős. A név kicsit elcsúszik, a személy kicsit elmosódik, az identitás kissé bizonytalanná válik.

Budapest közben nyugodtan él tovább. A villamosok járnak, a kampányplakátok szaporodnak, a demokrácia működik. A háttérben pedig szakemberek dolgoznak, két nagyon régi mesterséget űzve. Az egyik a választások megszervezése, a másik az emberek összekeverése. Mindkettőnek hosszú története van.

p.s. Az alábbi oldal nem az enyém: senki ne jelölje vissza a nevét, s kérem, lehetőség szerint minél többen jelentsétek, hogy álprofilról van szó.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. március 7-én.