Voltaképpen akár meg is sértődhetnék azon a nyilvánvaló és szándékos tiszteletlenségen, de nevezhetnénk ezt akár érzéketlen tahóságnak is, hogy az államfő beiktatásán a magyarországi zsidóságot az EMIH nevű zsidó kisegyház vezető rabbija, bizonyos Köves Slomó képviselte.
Persze engem ő nem képviselt, mint ahogy a neológ zsidóságot ő nem képviselhette, még akkor sem, ha a hatalom kizárólag az ő felekezetét szereti, őket babusgatja, s őket stafírozza ki közpénzekből, ugyanis a kormány – a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény szellemiségére fittyet hányva – cinikus módon és saját politikai érdekeinek megfelelően dönti el, melyik egyházat és felekezetet kedveli, kényezteti és tömi ki közpénzzel, s melyik egyházról vagy felekezetről nem vesz tudomást.
Megjegyzem, ha már az elnök maga mondta, hogy „az én támaszom, egész életem iránytűje a jog. Ehhez mérten és híven kívánok dolgozni”, akkor ezúton hívom fel a jog legfőbb őrének figyelmét arra, hogy a beiktatáson elhangzott „történelmi egyházak” jogi fogalma nem létezik, szemben a „bevett egyház”, a „bejegyzett egyház”, a „nyilvántartásba vett egyház”, illetve a „vallási egyesület” fogalmaival. „Történelmi egyházakról” a tudatlan és igénytelen zsurnalisztika és az egyházakat politikai segédcsapatoknak tekintő hatalom beszél, manipulatív szándékkal.
De a lényeg, hogy sértődés helyett inkább megköszönöm a rendezőknek, hogy ezen a beiktatáson engem senki sem képviselt, s büszkeség tölt el, hogy ez a hatalmi kör a neológia szolgálatára nem tartott igényt.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 10-én.