A Héber Biblia vonatkozó része, Ezékiel 23,20 úgy is fordítható, hogy „és gerjedezett ágyasai iránt, akiknek szamártest a testük és lovak ömlése az ömlésük”, ahol a „zerem” áramlásként, lövellésként fordítva valójában a kilövellő spermára, vagyis az ejakulációra utal, a szamár pedig hagyományosan, az ókori világ tudatában a legnagyobb és legkeményebb fallosszal rendelkezett. Márpedig innen nyeri el értelmét, hogy mire is utalt Fónagy államtitkár, amikor a végét kissé szégyenlősen elharapva annyit mondott, hogy „tele van a tököm.”
Fónagy János, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, fideszes képviselő a korábbiakban többször is élve az Alaptörvény biztosította jogával (hogy vallását szabadon „kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze”) az elmúlt évek során többször kinyilvánította vallását, s innen tudható, hogy zsidó. Ennek most csak és kizárólag azért van jelentősége, mert a minap készült róla egy videofelvétel, fenn a Várban, a Miniszterelnöki Hivatal szomszédságában, ahol előbb a Telex tudósítója érdeklődött az államtitkártól, mit szól ahhoz, hogy a momentumosok lebontották a Hivatal köré vont kordont. Majd ezt követően a Momentum elnöke, Gelencsér Ferenc egy táblát kívánt átadni az államtitkárnak, amelyen a képviselők követelései szerepeltek, ám Fónagy államtitkár lapidáris eleganciával és hagyománytisztelő stílusban elhárította a tábla átvételét. Szó szerint imígyen szóla Gelencsér Ferenchez: „Tele van a tököm, hát maga az, jaj, de régen láttalak. Hogy vagy? Jaj, de szorgalmas vagy! Ahelyett, hogy kapálnál bazd meg!”
Na mármost, újfent az a pillanat, amikor a vallásra és a Szentírásra oly fene mód kényes keresztény országban megint mindent ellep a teljes vallási tudatlanság és felkészületlenség. Mert még Gelencsér Ferenc is figyelmeztette az államtitkárt, hogy ne káromkodjon, ám valójában – s ebben az összefüggésben válik fontossá az államtitkár felekezeti hovatartozása – Fónagynak eszében sem volt káromkodni – ez hogyan is lenne feltételezhető egy keresztény, nemzeti, konzervatív kormány tagjától legyen az illető akár zsidó is (vesd össze zsidó-keresztény tradíció) –, hanem jártában-keltében egyszerűen szabadon idézte és értelmezte, azaz kommentárral látta el a Héber Biblia vonatkozó részeit.
Vegyük először is az „ahelyett, hogy kapálnál” mondatrészt, amely teljesen világosan utal Jesája 7,25-re, ahol a próféta az ország bűnös, minden aljasságra nyitott és tisztességtelenségre hajlamos vezetése miatt az ország pusztulásáról jövendöl, a bőven termő földek pusztasággá és vadonná válásáról: „Nem mennek föl egyetlen hegyoldalba sem, amelyet meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak marhák járnak ott, és juhok legelésznek” (Jesája 7,25). Vagyis a kapál (héberül ádár) szó így kapja meg értelmét Fónagy nyomán, aki nem rest utalni a bűnös vezetésre és az aljas országvezetésre, arra a veszélyre, hogy ennek következtében az ország tönkremegy, a föld megműveletlenné válik, s az egész országban már „csak marhák járnak”, jönnek-mennek.
Ami a kétségtelenül erősnek tűnő „bazd meg”-et illeti, valójában ezt a felszólítást sem szabad kiszakítani biblikus kontextusából. Ezékiel könyve számol be a két kicsapongó nővérről, Oholáról, aki asszír előkelőkkel hűtlenkedett, s Oholibáról, aki még kicsapongóbb volt, s még a falra festett férfiak láttán is gerjedelembe esett és vágy ébredt benne. Ahogy a bibliai szöveg írja: „Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek a teste feltüzelve olyan, mint a szamaraké, és akkora a hímtagjuk (zirmá), akár a lovaké” (Ezékiel 23,20). A héber szöveg úgy is fordítható, hogy „és gerjedezett ágyasai iránt, akiknek szamártest a testük és lovak ömlése az ömlésük”, ahol a „zerem” áramlásként, lövellésként fordítva – ahogy arra a neves középkori zsidó kommentátor, Rási figyelmeztet – valójában a kilövellő spermára, a spermafolyamra, vagyis az ejakulációra utal, a szamár pedig – mint ezt az antikvitásból tudjuk, s ahogy ezzel Fónagy államtitkár is egészen biztosan tisztában van – hagyományosan, az ókori világ tudatában a legnagyobb és legkeményebb fallosszal rendelkezett (vesd össze pl. Apuleius: Az aranyszamár stb.). Márpedig innen nyeri el értelmét, hogy mire is utalt Fónagy államtitkár, amikor a végét kissé szégyenlősen elharapva annyit mondott, hogy „tele van a tököm.”
Következésképp vissza kell utasítani a Momentum elnökének alaptalan és biblikus tekintetben tudatlanságra valló megjegyzését, amelyben a felkészült államtitkárt káromkodással vádolta meg, s vissza kell utasítani mindazokat, akik Fónagy államtitkár megszólalásában újabb jelét látják a tökéletesen és visszafordíthatatlanul eltahósodó, pökhendi, nagyarcú bunkóságnak, amely államtitkártól fölfelé és államtitkártól lefelé, egészen a kormánysajtó faragatlan, tuskó és alpári megnyilvánulásaiig, s az elemi viselkedést nem ismerő, arról tudomást sem vevő, hatalomból részesedő gőgös habitusig, ugyanakkor minduntalan hangos csatazajtól kísérve támadják azokat a politikai pályától még igen távoli tizenéveseket, akik egy-egy tömegtüntetésen a hímtagot vagy a közösülést emlegetik fel, igaz, kontextus nélkül, mert hiszen a gimisek nem utalnak Fónagy János teli tökére, a lovak spermájára és az államtitkár által egy másik párt elnökét a bibliai „ismerjék meg egymást” terepgyakorlatára vonatkozó felszólítására.
Fónagy nyomán tehát nyugodtan leszögezhetjük: a magyar politikusi diskurzust folyamatosan a szentírási idézetek, a citátumok értelmezései, s elmélyült, tudós kommentárok hatják át. Akár a hatalom mellé rendelt propagandisták népies beszédfolyamait.
Biblikus ország a javából!