Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Mi lett volna, ha Boka egy önfeledt pillanatában mondjuk a vörösinges kisebbik Pásztornak számol be tételesen arról, hogy a kocsiszínből és a tót kunyhójából két zászlóalj fog előrohanni, és hátba támadni az ellenséget. Az ellenség pedig ezt követően vagy megadja magát, vagy a tót kunyhójába szorítják be őket, és rájuk zárják az ajtót. Továbbá részletesen tájékoztatja a vörösinges Szebenicset, hogy az A és B zászlóalj mégsem a Pál utcai kapunál fog állni, hanem a sáncárokban bújik majd meg.
Ha ez így történt volna, akkor Molnár Ferenc szimplán és egyszerűen egy rossz könyvet írt volna, következetlenül kidolgozott történettel, alakokkal, jellemekkel, egy hiteltelen, érdektelen és hazug sztorit, s nem a XX. századi magyar irodalom egyik alapművét. A kiváló jellemű Boka nem lehetett áruló, de eszement idióta sem, aki csak úgy, jártában-keltében elpletykálgat minden lényegest az ellenségnek, mindazt, ami a Pál utcai fiúknak fontos és ami értelmet ad az életüknek. S hasonlóképp: Áts Feri nagyvonalúan tisztelhette az ellenség jellemes, bátor alakjait, de nem kereste fel titokban Nemecseket, hogy elmondja neki a vörösingesek haditervét.
Mindez azért jutott az eszembe, mert olvasom, hogy Menczer Tamás államtitkár szerint Szijjártó Péternek olyan hiteles információk lehettek a birtokában a Wagner-csoport lázadását illetően, amikhez világszinten is kevesek jutottak hozzá.
Itt most két dolog lehetséges: 1. Menczer Tamás, főnökének, Szijjártónak a világpolitikai fontosságát alátámasztandó összevissza hazudozik, ami persze abban a minisztériumban a munkaköri leírás részét képezi, úgyhogy szóra sem érdemes. 2. Ha mégsem erről van szó, akkor viszont inkább arról, hogy Szijjártó nem tudja, hová is tartozik, a vörösingesek pedig egyenesen úgy látják, hogy a magyar miniszter nekik dolgozik, a Pál utcában lakik, de a Füvészkertbe szólítja őt a kötelesség, így aztán mindenki szabadon beszél, amihez csak kedve van, függetlenül attól, hogy épp Boka, Nemecsek vagy Csónakos jön arra, avagy Áts Feri, netán a két Pásztor érkezne einstandolni.
Ugyanis – tudomásom szerint – Szijjártó Péter annak a Magyarországnak a külgazdasági és külügyminisztere (s Menczer Tamás pedig az államtitkára), amely 1999 óta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) a tagja, mondjuk úgy most a példa kedvéért, hogy ők a Pál utcaiak, ezzel szemben Oroszország a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) tagja, olyan nagyszerű partnerekkel, mint Fehéroroszország, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Örményország (továbbá megfigyelői státuszban jelen van Szerbia és Afganisztán), nevezzük tehát a szovjet utódállamokat tömörítő katonai szervezetet – ugyancsak a példa kedvéért – a vörösingeseknek.
Akkor hát most Magyarország hová is tartozik? Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Jó lenne végre tudni, hogy Szijjártó tehát Boka alá tartozik vagy Áts Feri alá? S egyáltalán: hová tartozik maga Boka? Ő is Áts Feri szolgálatába lépett volna? Közülük mindenki? És Nemecsek nem Áts Ferit, hanem Bokát fogja hősiesen két vállra fektetni? És a végén Nemecsek meg sem fog halni, hanem ő lesz Kirgizisztán gittegyletének vezetője? És a grundon végül nem ház fog épülni, hanem Paks II. és Fudan?
Ezt a valóságos kognitív disszonanciát persze egy másik lehetőséggel is fel lehet oldani: mert persze továbbra is fennállhat, hogy a két katonai szövetség – ellentétes érdekeikből fakadóan – továbbra is elkülönül egymástól, ám akad valahol egy utolsó áruló, mondjuk egy Geréb, akinek semmi sem drága, s aki gond nélkül kiárusítja az övéit? Mikor, miért? Volt, amikor harminc ezüstpénzért, volt, amikor a drágán vett olajért, s mintegy azt kompenzálandó, a privát zsebbe csordogáló milliárdokért, mindig úgy, ahogy épp a történelem megkövetelte.
Geréb helyzete a regény végére megnyugtatóan tisztázódni látszik, de egy másik regényben, bizonyos Egri csillagokban az áruló Hegedüs hadnagy egy gerendából hevenyészett akasztófán végezte.
Szóval árulóként sem mehet már biztosra az ember.
