Napi ostobaságok, nagyképű, ám kínos ismerethiányokról árulkodó deklarációk mögé bújtatott politikai hűségnyilatkozatok, a felkészületlenség öntudatos megnyilatkozásai, magát a közlőt nevetségessé tevő kijelentések érdemtelenek a figyelemre, már csak követhetetlenül megnövekedett mennyiségük miatt is. Semmi egyéb, kizárólag a hatalom gellérthegyi keresztállítási nekibuzdulása az oka annak, hogy egyáltalán szóba hozom Latorcai Csabának, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárának egy gondolatát, amely a politikus BAZ vármegye egyik országútja mentén, egy megújított kereszt ünnepélyes átadása alkalmából tartott beszédében kapott hangot: „A kereszt az igazság, az egyetlen egyetemes igazság jele.”
*
Akár már azt is fölvethetném, hogy rendben van-e, ha egy országúti kereszt felavatásán, avagy bármelyik egyház bármilyen szakrális eseményén egy hivatalban lévő politikus szakrális elemekkel átszőtt beszédet tart. Másokhoz hasonlóan az Alaptörvény a politikusoknak is alkotmányos alapjogként biztosítja a vallási és lelkiismereti szabadságot, vagyis nekik is joguk és lehetőségük minden effajta eseményen civilként jelen lenni. Ám politikusként, magas rangú politikai vezetőként, esetünkben parlamenti államtitkárként az ország egészét, teljes népességét reprezentálja: nem pusztán a katolikusokat, hanem mindenki mást, vallási és felekezeti hovatartozástól függetlenül. Vagyis magánemberként jogában áll mértékadónak szánt vallási kijelentéseket tenni, ám hivatalban lévő politikusként legalábbis erősen kétséges.
Mindezt tehát fölvethetném, de aligha lenne értelme, mivel épp ez az a kérdéses csomópont, amelyet az Alaptörvény összeállításakor a kizárólagos politikai megrendelő igényének megfelelően a szöveg engedelmes megalkotója sikerrel elmaszatolt. Ugyanis a XIX. század óta külföldön és idehaza egyaránt (lásd például Deák Ferenc, Eötvös József stb.) bevált terminológia, a szeparáció (separatio; the Wall of Separation; séparation de l’Église et de l’État; separazione della Chiesa dallo Stato; Trennung – Separirung – von Religion und Staat; stb., tradicionális magyar fordításban állam és egyház elválasztása) már nem szerepel a szövegben, s helyét „az állam és a vallási közösségek különváltan működnek” dodonai textusa váltotta fel. Természetesen nem pusztán stiláris megfontolásról van szó, hanem súlyos tartalmi okról. Az elválasztás ugyanis egyértelmű elvi szempontot és fogalmat takar, jelesül azt, amely az állam és az egyház kölcsönös függetlenségét, az állami szuverenitás és az egyházi autonómia elvét mondja ki. Ám a „különvált” működés az eredeti jelentést tompítja, s az alapelvet pusztán funkcionális elvvé szűkíti. A különvált működés, akár egy több irodát foglalkoztató nagyvállalatnál, mondjuk a tervezőiroda és a kivitelező iroda különvált működésére utal, ám a vállalati vezetés magasabb szintjén és pozíciójában a két különváló funkció értelemszerűen és természetes módon összetalálkozik. Hogy Magyarországon miként találkozhat össze egy „magasabb pozícióban” állam és egyház, s milyen módon válhat átjárhatóvá az „elválasztás fala” (the Wall of Separation jeffersoni elve), arról a Fidesz–KDNP-hatalom ötödik regnálásának mindennapi gyakorlata, s esetünkben Latorcai Csaba fellépése nyújt félreérthetetlen eligazítást.
De térjünk vissza Latorcai mondatára! Az államtitkári közlés tartalmi tekintetben „üres halmaz”, amely semmi másról, kizárólag fogalomzavarról és ismerethiányról tanúskodik. Mindenekelőtt szögezzük le: egyetlen, a hiten alapuló állításról vagy kijelentésről sem tudható, hogy igaz-e, vagy sem, s a rációra támaszkodva egyetlen hitbeli állítás vagy kijelentés sem verifikálható vagy falszifikálható. Hiába kísérletezne Latorcai valamiféle vallási definícióval, a definíció – értelemszerűen – nem foglalhat állást vallási igazság kérdésében. A vallás legfőbb tárgya, a transzcendens, azaz a szent, az emberi ráció, a természetes ész képességét meghaladja, s egy vallási egységen belül az adott hittétel igaznak, vagy egy másik vallási egység felől tekintve ugyanezen hittétel hamisnak minősítése semmilyen episztemológiai kényszert nem feltételez és nem von maga után.
Vagyis a hit, az episztemológia és az igazság fogalmainak összekeverése legfeljebb a hitről való alapvető ismeretek hiányáról számol be, semmi egyébről.
Persze az igazságról mint hitbeli igazságról metaforikus és szimbolikus, vagyis nem kognitív értelemben lehet beszélni, de ebben az esetben az államtitkár egy olyan, ráción túli hitfogalmat kíván univerzalizálni, általánosan elfogadottá tenni, amely a történelem legvéresebb eseményeit és napjaink leggyilkosabb fundamentalista gyakorlatát idézi fel.
*
A hit fenomenológiai lényegéből következik, hogy az igazság fent jelzett metaforikus vagy szimbolikus értelmében egy katolikus pap igazságfogalmát saját hitelvei határozzák meg, miként egy lelkész vagy rabbi hitigazság-fogalmát hasonlóképp. A hitbeli meggyőződés nem mondathatja egyikükkel sem azt az abszurditást, hogy az én hitem nem a teljes igazság, hanem annak csak töredéke, legfeljebb cirka 85-90 százaléka. Ám bármelyikük esetleges univerzalizáló kísérlete, vagyis saját hitfogalmának politikai szándékú, tehát hatalmon és erőn alapuló kiterjesztésének szándéka kizárólag a történelem legrettenetesebb vallásháborúit és vallási alapokon nyugvó kirekesztéseit, üldözéseit, pogromjait stb. idézi fel.
A jelen Magyarországán – legalábbis papíron – nincs államegyházi rendszer: az ország vallási és világnézeti tekintetben plurális. A kereszt egy római katolikus számára – hitbéli értelemben – „az igazság, az egyetlen egyetemes igazság jele”, de ugyancsak hitbéli alapon vall ettől eltérő igazságfogalmat a rabbi vagy a hazai református lelkész, aki a katolikusoktól eltérően nem tekinti a keresztet az igazság legfőbb és egyetemes jelképének.
S ha már itt tartunk, nem hagyhatjuk szó nélkül a gellérthegyi Szabadság-szoborra megálmodott kereszt tervezetét sem. A fentieken túl tegyük világossá: a Szabadság-szobor – a diktatúrához kötődő korábbi eszmeiségét meghaladva és azt megtagadva – a rendszerváltozást követően a mindenkori önkénnyel szembeni szabadság üzenetét hordozza: hívőnek és nem hívőnek, katolikusnak, reformátusnak, evangélikusnak, zsidónak stb., valamennyi hitben élő vagy éppen valamennyi agnosztikus, szkeptikus, ateista etc. állampolgárnak. Ennek a valóban univerzális érzületnek és tapasztalatnak a kereszt jelére történő politikai indíttatású leszűkítése az ország többségi részének hatalmi alapú és ideológiai indíttatású kirekesztése a legközösebb és legközösségibb élményből.
*
A Szabadság-szobor egyetemes, vallásoktól és világnézetektől független jelentésének ideológiai szándékú és kifejezetten (egy) vallási célzatú csonkítása semmiben sem látszik különbözni napjaink „cancel culture” néven elhíresült barbár gyakorlatától.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 37. számának Publicisztika rovatában 2024. szeptember 13-án.
