A Gellért-hegyi Szabadság-szobor talapzatára tervezett kereszt apropóján napok óta hömpölyög a nagy kereszt-vita széles e fővárosban.

Közben pedig azt tapasztalom, hogy ezt az ókori kivégzőeszközt mindenki a megfeszített Jézus Krisztus keresztjeként, s annak teológiai és üdvtörténeti üzeneteként értelmezi, elfeledkezvén arról a cseppet sem mellékes tényről, hogy ezt a keresztet a regnáló magyar hatalom kívánja önmaga dicsőségére felállítani.

Az Orbán-rezsim a kereszt jeléhez éppen úgy viszonyul, ahogy tették ezt a II. századtól kezdve a legkülönfélébb eretnek irányzatok, amelyekről a korai keresztény egyházatyáktól sok információval rendelkezünk. Tertullianus, aki az elsők között hozta szóba a kereszt jelét, az eretnekek, így a Markiónt követő markioniták esetében több helyen is arról számolt be, hogy a bűnös és velejéig gonosz életet folytató „álkeresztények” nem törődtek azzal, hogy a kereszt jelének milyen etikai követelményei vannak, ugyanis méltatlan életükkel valójában Krisztus keresztjének ellenségeivé váltak. Tertullianus tudatos hitehagyással vádolta őket, akikre a Zsidóknak írt levél alábbi sorai vonatkoznak: mindezeket „lehetetlen újra bűnbánatra indítani… A föld ugyanis, mely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül. De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül fölégetik” (6,6-7).

A kereszt üres imádatának Tertullianus politikai vagy éppen katonai jelentést tulajdonított: „a képcsinálók kereszten kezdik isteneik első alakítását. Lám, imádva borultok le a győzelmi emlékművek előtt, bár a diadalmi jelek belső gerendázata keresztekből van. A rómaiak egész katonai vallása jeleket imád, jelekre esküszik s e hadi jelvényeket az összes istenek fölé emeli. E hadi jelvények valamennyi odabiggyesztett képe keresztek füzérévé válik. A lovassági zászlók és a díszlobogók kelméi keresztek palástjai csupán.” Más helyen arról beszél, hogy Markión Krisztus teste helyett „hiábavalósága kedvéért megtette, hogy kenyeret feszítsenek fel”, de Markión akár sárgadinnyét is felfeszített volna, miután „sárgadinnye volt Markión szíve helyén.”

A Fidesz-KDNP-rezsimnek valóban sárgadinnye van a szíve helyén, avagy inkább kukacos, rohadt narancs, úgyhogy ennek megfelelően kell a tervezett keresztre tekinteni: ez nem Krisztus jelképe, hanem egy gigantikus csalás, amelynek semmi köze Krisztus keresztjéhez: ez az országot uraló, a keresztény tanokat percenként felrúgó bűnszövetkezetnek a kiüresített és hazuggá vált szimbóluma, amely gusztustalan módon kívánja eltakarni az általuk elkövetett számolatlan vétket, bűnt, gyalázatot: egy ország kifosztását, megnyomorítását, s önmaguk hányingert keltő kistafírozását.

A Fidesz-KDNP keresztje semmi más, csak egy politikai erőforrássá kiizzadt és ócska marketingeszközzé degradált silányság. A hatalom legmegbízhatóbb és legtalálóbb tükörképe.

Erre a jelre pedig végképp nem kíváncsi az ország tisztességben megmaradt lakossága: cipeljék ezt a jelet a saját kastélyaikba, majorságaikba, szállodáikba, stadionjaikba, butikjaikba, dohányboltjaikba, bankjaikba, minden pályázaton és pályázaton kívül is örökké nyertes cégjeikbe és balatoni kikötőikbe.

Hátha egyszer végre funkcionálissá válik valamennyi.

A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 15-én.