Tényleg elborzasztó az a bulvárosodás, a hirtelen támadt szakértők serege, a sok-sok bennfentes, „szakértői” vélemény, amelyek elmondják, hogy Trump és Zelenszkij a Pietà mellett tárgyalt, s ennek micsoda szimbolikája van, de akadt önfeledt okfejtés arról, hogy ez a tárgyalás a Szent Péter-bazilika valamennyi építészének, szobrászának, festőművészének, minden alkotójának, vagyis a humánumnak, az értékeknek, a szépnek és a rációnak az örök győzelme az embertelenség és barbárság felett és így tovább.
A helyzet az, hogy nem a Pietà mellett ültek le tárgyalni, Michelangelo alkotása a jobb első kápolnában látható: a hely nem is lenne alkalmas erre. Valójában Michelangelo remekművétől meglehetősen távol, a bal első kápolnában folyt a megbeszélés, vagyis a kettő közötti távolság közel 60 méter. A megbeszélés a Battisteróban (Keresztelőkápolna) folyt, s ez pillanatok alatt kiderül néhány fotóról: a Carlo Fontana tervezte kápolnában jól látható Carlo Maratta festményének (Jézus megkeresztelése a Jordán vízében) mozaiktechnikával készült másolata (az eredeti a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri-bazilikában látható, meglehetősen távol a Vatikántól – az épület Diocletianus fürdőjének átalakításával készült el, Michelangelo is dolgozott rajta), s ugyancsak jól kivehető Carlo Fontana remekműve, amely Hadrianus császár vörös porfír szarkofágjából készült, s amelyet Fontana keresztelőmedencévé alakított át. S itt is láthatók Bacicciónak – a zseniális barokk festőnek, akinek a térlátása egyedülálló volt, mindent 3D-ben ábrázolt – a mozaikjai.
Nos, ebben a kápolnában tárgyalt egymással Trump és Zelenszkij, s – egyrészt – ismerve a Vatikán roppant elkötelezettségét a vallási szimbólumok iránt, tudva, hogy a szimbólumoknak a valláson kívül a politikában van jelentős szerepük, s végül olvasva, hogy mindkét fél külön hangsúlyozta a megbeszélés „többszörösen szimbolikus” jellegét és jelentőségét, meg merném kockáztatni, hogy a keresztelőkápolna helyszínének üzenete (ez sokak számára amúgy egyértelmű) az újjászületés helyének ereje (keresztségben való újjászületés), a bűntől való megtisztulás lehetősége, a halál és feltámadás misztériuma. Vagyis és lényegét tekintve – a katolikus felfogás szerint – itt nyer új életet az ember, s itt éri őt a víz általi megtisztulás.
Sokan állítják azt is, hogy ilyen politikai csúcstalálkozóra még nem volt példa a Szent Péter-bazilika történetében.
Ez sem stimmel. Még a régi Szent Péter-bazilikában folytatott megbeszélést VII. Gergely pápa IV. Henrikkel, mielőtt utóbbi III. Kelemen ellenpápával császárrá koronáztatta magát. III. Callixtus pápa a Szent Péter bazilikában fogadta Hunyadi János követeit, s itt vették át a pápai zászlót és áldást, ami politikailag kötelező aktus volt ekkoriban. VI. Sándor ugyancsak a bazilikában fogadta a spanyol követeket, s itt készítették elő az 1494-es Tordesillasi szerződést. A Velencei Köztársaság és a pápa közötti konfliktus során a Szent Péter bazilika helyszínéül szolgált a kibékülésnek, s Velence küldöttei 1607-ben itt hajtottak térdet a pápa előtt. Egyes források szerint II. Viktor Emánuel olasz király is folytatott itt titkos megbeszélést IX. Piusz pápával, s híres eset volt, amikor De Gaulle tábornok 1959-es római látogatásakor XXIII. János pápával a Szent Péter-bazilikában is találkozott és folytatott rövid megbeszélést.
A közel kétezer éves pápai diplomácia (annak minden felkészültségével, kifinomultságával, máskor mérhetetlen rafináltságával, számítóképességével, zsarolásával, na jó, nyomásgyakorlásával, pressziójával és érdekérvényesítési képességével) nem a XXI. század nagy újdonsága. Ha valaki megfordult már a Szent Péter-bazilikában, az megtapasztalhatta a káprázatos architektúrának, a méreteknek és az arányoknak azt az együttesét és azt az elképesztő pszichológiai hatását, amelynek esztétikai-szerkezeti nyomása alatt – egyfelől – az ember szinte törpének érzi magát, másfelől érzékeli a mindenek fölött triumfáló helyszínnek az erejét. Itt tárgyalni a pápával vagy bárki mással, pszichológiailag korántsem neutrális cselekedet.
S ha az ugyancsak elszabadult bulvárhangulaton szörnyülködik az ember, amelyek mindegyike tudni véli, ki lesz a következő pápa, azok a publintások nemcsak a szerzőik ostobaságáról és tájékozatlanságáról tanúskodnak, hanem arról is, hogy a Tippmixelők a Vatikánnak a diplomáciai képességével (amit sokféleképpen lehet megítélni) sincsenek tisztában.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 27-én.
