Nem állítom, hogy ez az egész csak és kizárólag a NER szabadalma lenne – elvégre az emberiség története bővelkedik gusztustalan öltönyökbe burkolódzó bűnözőkben és háztáji Napóleonokban, de a mostani rendszerünk mégiscsak megajándékozta a világtörténelmet egy egészen újfajta társadalmi vegyülettel. Egy sajátos, hungarikummá pácolt erkölcsi-biokémiai képlettel, amely így fest:
NER(X) = (nulla IQ-ra redukált, majd még tovább hígított elmeállapot) + (lelkiismeret-csonkolt és intellektus-deprivált oligarchikus tolvajgátlástalanság) × (baráti keresztapai hátszél / törvénytelenségi mentőöv)
Vagyis a gigantikus gazemberség, amely már nem is sima tolvajlás, hanem egyfajta közpénz-fetisiszta exhibicionizmus, ahol a pofátlanság nem rejtett, hanem demonstratív aktus; ez a gigantikus gazemberség elegyedik azzal a teljes szellemi sivataggá cserepesedett nihillel, ahol a legmagasabb rendű gondolat egy felböffentett kolbászos-pálinkás kipárolgás, és ahol kultúrának és kereszténységnek azt hívják, amikor egy nemzeti konzultációs logisztikai főosztályvezető rendezi a lánya bérmálkozását a Nemzeti Színházban, éjféli mise után.
Az Orbán-rezsim olyan, mint egy közpénzből fölturbózott disznóól, amelynek ágensei már nem is röfögnek, csak tanácsadnak, konzorciumba tömörülnek, majd ráteszik a kezüket mindenre, ami mozog és ami mozdulatlan, aztán a maradékra is.
És ott van a csúcspéldány. A NER nagy fehér cápája, aki nem úszik, csak lebeg a mélyben, és egyszerűen kisajátítja az óceánt. Orbán Viktor, a jogállam befuccsolt főministránsa, a fényesre simogatott kétharmad szakrális pénztárosa, aki épp úgy vezeti az országot, ahogy egy 70-es évekbeli vállalati párttitkár vezette a Trabantját: nem tudja, hová, nem tudja, merre, piásan, mert karácsonyi vállalati koccintásról érkezik, jogsija sincs, nem is volt, de fenyegetően ordít rá azokra, akik merészkednek rászólni, hogy vigyázz, jön a fal.
Pedig milyen szép jelenet lehetett volna, ha a rendszer maszatbárója, Mészáros Lőrinc, a felcsúti antikváriumból elszökött szellemi tapétaragasztó, nem a következő választ adja arra a kérdésre, hogy mivel érkezett a szombati meccsre:
„Gondolom, nem gyalog.”
Ez ugyanis nem válasz, ez antropológiai lelet. Ez egy szénné égett bunkóság-fosszília. Egy olyan ember megnyilvánulása, akiben a szellem akkora sebességgel hiányzik, hogy a vákuum is megsértve érzi magát.
Mennyivel szebb lett volna, ha azt mondja:
„Gyalog jöttünk, mert siettünk. Kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus.”
Nos
„Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott, s tán azt tudja csak:
Hogy hülye fráter is lehet (NER)lovag!”
A fentieket tehát nem mondta, mert olyat nem is tud mondani. Ugyanis a NER-lovag nem beszél. A NER-lovag eligazít. Betanult, steril paneleket ismételget. Előemésztett kormányzati szóhulladékot pufogtat: „rezsicsökkentés”, „szuverenitásvédelem”, „nemzeti érdek”, „kereszténység”, „hazaárulók”, „repülőrajt”, „háború- és békepárti”.
És ha már a szellem ilyen mértékben száműzetett, talán ideje volna, hogy Orbán Viktor – a jog morális látóhatárán túl tanyázó stratégiai ködgép – végre válaszoljon:
– Mi lett az MNB elherdált és magánosított vagyonával?
– Hol tart a vizsgálat, amit senki nem rendelt el, de már mindenki szerint lezárult?
– És a külföldre kitelepült nemzeti bűnszövetkezet végre mikor „húz haza” (special thanks to Mészáros Lőrinc), hogy letöltse a maga elévülhetetlenül megérdemelt fegyházbüntetését?
Csak azért, nehogy a végén a lényeg maradjon ki a központi narratívából!
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. június 5-én.
