Két Facebook-bejegyzés
A foci nem politika – mondta öntudatosan Orbán Viktor. Ezt már önmagában is vicces hallani a soha nem hazudó Orbán szájából.
Meg vicces ezt hallani a számtalan ellenpélda ismeretében: tört már ki a futball okán nemzetek között háború, például 1969-ben El Salvador és Honduras között. Aztán 1992-ben a délszláv háború miatt zárták ki Jugoszláviát az akkori Európa-bajnokságról. Vagy például éppen most Oroszország azért nem vehet részt a katari világbajnokságon, mert a FIFA és az UEFA az Ukrajna elleni háború miatt eltiltotta az orosz válogatottat a lengyelek elleni pótselejtezőtől, az Európa-ligában hasonló okokból nem állhatott ki a Szpartak Moszkva a három magyar játékost is foglalkoztató Leipzig ellen, s az UEFA felbontotta a szerződést a Bajnokok Ligája legnagyobb szponzorával, az orosz Gazprommal.
De Spanyolország, Svájc és Hollandia az 1956-os olimpiai részvételét (nem csak az olimpiai futballtornán való részvételét!) az 1956-os magyar forradalom szovjetek általi leverése és az ENSZ tehetetlenségével szembeni tiltakozása miatt bojkottálta.
Az ellenpéldák tetszőlegesen szaporíthatók, ám ha Orbán szerint a foci nem politika, akkor vajon milyen megfontolásból ment ki egy focimeccsre olyan sállal, amelyre gondos kezek Nagy-Magyarországot pingálták rá? Ha nem politika a foci, akkor azon a sálon miért nem valamilyen emblematikus magyar helyszín vagy épület virított, teszem azt a Lánchídtól a Balatonon át az Országházig, a Mátyás-templomig, a Halászbástyáig vagy a Kilenclyukú hídig? Vagy miért nem néhány világhírű magyar arcképe, Liszt vagy Bartók, Neumann János vagy Karikó Katalin, Wigner Jenő vagy Gábor Dénes, Solti György vagy akár Puskás Öcsi?
Nagy-Magyarország azért került a sálra, mert a foci nem politika. Világos. Ezzel szemben a miniszterelnöki sálra azért nem a Lánchíd vagy Karikó Katalin került, hanem Nagy-Magyarország, mert a foci politika.
Orbán Sál-áriája némileg Verdi Otellójának Kendő-áriájára emlékeztet, amelynek a végére az elborult agyú Otello teljesen elveszítette józan ítélőképességét.
Az Örökkévaló Ábrámmal (Ábrahámmal) szövetséget kötött, és ezt mondta: „A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, a hettitákat, perizzieket és refáiakat, az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat.” (1Mózes 15,18).
Miután Egyiptom folyója alatt a Nílus értendő, az ígéret a mai Izrael mellett vonatkozik a mai Egyiptom keleti területének egy részére, Jordániára, Szaúd-Arábia egy részére, Kuvaitra, Szíriára, Libanonra, Irak egy részére, s még a mai Törökországból is egy kis szeletkére.
És akkor most képzeljük el, amint Bibi Jeruzsálemben kibandukol egy izraeli focimeccsre, nyaka körül a Nagy-Izrael rajzolatát megjelenítő sállal.
Na ugye!
Pedig a foci amarra sem politika…
