Szent Ágoston Vallomások című művének XI. könyvében teszi fel a híres kérdést: „Tehát mi az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.” (14. fejezet) Aztán: „tudom, ha semmi el nem múlnék, nem beszélhetnénk múlt időről, ha semmi nem következnék, nyomát sem lelnénk jövő időnek és ha semmi sem volna jelen, hiányoznék akkor a jelen idő. Ámde miképpen van ez a két idő, múlt és jövő, ha a múlt már nincsen és a jövő még nincsen?” (uo.) Szent Ágoston szerint míg az ember a saját lelkében méri az időt („Benned mérem lelkem az időt.” 27. fejezet), addig az Istenről, aki időn kívüli, az alábbiakat írja: „minden múlt előtt ott jársz Te fölséges örökkévalóságod szüntelen jelenével és fölébe magasztosulsz minden jövendőnek… (13. fejezet).
Megemlíteném még Örkény István Az autóvezető című egypercesét, amelyben Pereszlényi József anyagmozgató, a CO 75-14 rendszámú Wartburg gépkocsi tulajdonosa megáll egy újságárusnál, de az aznapi újság sajnos elfogyott, ám véletlenül van már egy holnapi. Pereszlényi visszaül az autóba, elolvassa a holnapi újságot, amiben észrevesz egy hírt, mégpedig azt, hogy Pereszlényi József anyagmozgató CO 75-14 rendszámú Wartburg gépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladva belerohant egy teherautóba és az anyagmozgató szörnyethalt. Pereszlényi ránézett az órájára: késésben volt. Beletaposott a gázba, s a megengedettnél gyorsabban haladva belerohant egy teherautóba. Szörnyethalt, zsebében a holnapi újsággal.
Az idődimenziók, a múlt, a jelen és a jövő csak látszólag könnyen felfogható paraméterek: az Istennek minden egyidejű, az embernek minden mozgásban van: a jelen múlttá válik, a jövő jelenné, hogy aztán abból is múlt legyen.
Az intemporális, időn kívül létező Isten és a temporális, időben létező ember között viszont ott van a Magyar Nemzet elnevezésű különös objektum.
Ez az entitás a mai napon, 2024. május 13-án megjelent cikkének címében, öles betűkkel azt írja, hogy „Bűnszervezet szabadulhat Magyarországra”. Szabadulhat, vagyis a jövőben, jövő időben. Prognosztizál, előre jelez, jövő időben gondolkodik. Csakhogy ez a jövő idő már olyannyira jelenné vált, genezisét tekintve valamikor a székházügylettel és apuci kőbányájával, továbbá Kaya Ibrahimmal és Josip Tottal, valamint a sárazsadányi szajréval kezdődően, hogy a felsoroltak immár a régmúlt időt képezik, igaz jelenig ható, permanens és bővített újratermelésben, rendületlen tartóssággal, változatlansággal, szilárdsággal, szűnni nem akaró, giga méretű tolvajlással, mindezt bűnszervezetben elkövetve.
Nem szükséges az isteni intemporalitás ahhoz, hogy a Magyar Nemzetnek megüzenjük: ez a „Bűnszervezet szabadulhat Magyarországra” prognózis már rég bekövetkezett, s minden nap újra és újra bekövetkezik. S ameddig ez a bűnszövetkezet létezik, mert a választóknak ez tetszik, a jövő is pont ekképp fog napról napra, újra és újra bekövetkezni, függetlenül a Magyar Nemzet redaktoraitól.
Akik Szent Ágostontól eltérően nem az időt mérik a saját lelkükben, hanem a bűnt és a gazemberséget. Igaz, saját lelkük mérési kapacitását egyenest a Karmelita kolostorból üzenik meg nekik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. május 13-án.
