Tekintetes Nagytudományú Magyarságkutató Intézet! Törvény- és hagyománytisztelő magyar állampolgár lévén, szíves, eligazító jellegű tájékoztatásukat kérem, tisztelettel. Mert ha a mai napon az ősi magyar cselekményre való felszólításnak eleget is kívánok tenni, volnék bátor azután érdeklődni, hogy a tudomány mai állása mellett az előjáték különféle módozataira vonatkozóan tudunk-e felszólító módú magyar nyelvemlékről?
Orientatív eligazításukat előre is megköszönve, s szigorúan tudományos szándékból feltett kérdésemre adott kedvező válaszukban reménykedve, maradok tisztelettel és nagyrabecsüléssel, odaadó hívük!
Előzmény: A Magyarságkutató Intézet közölte, hogy az új legelső magyar nyelvemlék szerintük egy VII. századi avar kori tűtartó, amire ez van írva magyarul: Baszjad Izüt. Azt már eddig is tudtuk, hogy a legősibb nép a magyar. Ebből következőleg a nyelvek közül is a magyar a legősibb. Azt is tudjuk, hogy a magyar rovásírás az írások legrégebbike. Márpedig a tűtartón olvasható írásjelek a magyar rovásírás jelei. És a rovásírással lejegyzett első szó, vagyis a „baszjad” az ezzel a szóval jelzett tevékenység első írásos említése, amiből joggal szűrhetjük le, hogy magát a tevékenységet is az ezt lejegyző nép művelte legelőször. Tehát nemcsak a világ összes nyelve, hanem összes népe is a magyarnak köszönheti létét, már amennyiben a tevékenységre való felszólítás megfogant.
Egyébként: az bezzeg senkinek nem tűnik fel, hogy a legelső magyar szórványemlékek és a legelső magyar nyelvű szövegemlék között teljes a folytonosság és a tartalmi összekapcsolódás. Mert gondoljunk csak bele: ha a Fehérvárra menő hadi úton (Feheruuaru rea meneh hodu utu rea) valakinek kedve szottyan folyamatosan és megállás nélkül eleget tenni az ősi felszólításnak, hogy baszjad Izüt, mire ennek a hosszú útnak a végére érnének, ő és Izü, (meg)láthatjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk.
Forrás: Újnépszabadság
