Orbán Hitlert plagizálta
Tanárként sokszor játszom el azzal, hogy hallgatva vagy olvasva egyik-másik tanítványom hozzászólását vagy dolgozatát, megkísérlem magamban megtippelni, hogy épp milyen szerzőt vagy könyvet olvas a hallgató, milyen művekből töltekezik. Nem nagy dolog, de az esetek jelentős részében be szoktak jönni a tippjeim.
Orbán és tanácsadói Tusványos előtt nagy haszonnal forgathatták Hitler Mein Kampf c. munkája I. kötetének 11. fejezetét (Volk und Rasse) és a II. kötet 2. fejezetét (Der Staat), ahol az orbáni „kevert fajú népek” terminológiájának forrására lehet rálelni a „rassisch Zerrissenen” (fajilag megosztott, kevert fajú) és a „rassisch Einheitlichen” (egységes fajú) fogalompárosban. (Például az alábbi mondatban: Zusammen bedeutet das nicht nur eine gewisse Unterlegenheit des rassisch Zerrissenen gegenüber dem rassisch Einheitlichen, sondern in der Praxis auch die Möglichkeit eines schnelleren Unterganges.) [Ez együttvéve nemcsak a fajilag megosztottak bizonyos alsóbbrendűségét jelenti a fajilag egyöntetűekhez képest, hanem a gyakorlatban egy gyorsabb pusztulás lehetőségét is. – a szerk. megj.]
Tanárként és filoszként csak annyit jegyeznék meg, hogy minden ilyen esetben illik kitenni az idézőjelet s utalni a pontos forrásra, máskülönben a szerző azt a látszatot kelti, mintha a használt terminológia önálló szellemi terméke lenne.
Pedig a fentiekben semmi önállóság, semmi újdonság nincs, a szónok csupán egy hozzá szellemileg és gondolatilag közelálló szerzőt plagizált.
Kevert fajú figura tákolta össze az orosz irodalmi nyelvet
Speciel nekem mindig gyanús volt a Cigányok c. elbeszélő költemény szerzője, bizonyos Alekszandr Szergejevics Puskin, hogy valami ott nagyon nincs rendben, hiába tákolta össze ez az alak a modern orosz irodalmi nyelvet. Hát ma a tusványosi gondolat végre rávilágított arra, hogy azzal az anyai ágon afrikai dédnagypapával bizony ő is csak egy kevert fajú figura volt. Alig várom már, hogy Szijjártó ezt mielőbb bejelentse Lavrovnak.
Ki nyeri a tendert a megkövezéshez?
Engem most leginkább az foglalkoztat, hogy vajon kiírnak-e szabályos állami pályázatot, avagy a megszokott módon ezt a tendert is Orbán Győző nyeri majd el, s ő szállíthatja az alapanyagot fia megkövezéséhez. Mert Orbán Viktort a biblikus hagyomány alapján halálra kell adni, a miniszterelnököt meg kell kövezni, hogy vére visszahulljon rá. S a gigantikus meleggel dacoló tusványosi közönség, a hatalmas miniszterektől az egyszerű pórnépig, akik szájtátva hallgatták Orbán jövendöléseit, ők sem járnak majd jól, ugyanis a szegény párák mind ki lesznek irtva a népükből.
Akkor hát haladjunk sorrendben. Orbán a legszebb fajelméleti hagyományok (Joseph Arthur de Gobineau, Houston Stewart Chamberlain, Adolf Hitler) felelevenítése mellett búcsút intett a biblikus, zsidó-keresztény tradíciónak, s visszatért a pogány szokásokhoz, a filiszteusok és más bálványimádó kánaáni népek gyakorlatához.
Beszéde elején még arra intette magát, hogy „Szerénység és alázat – nem veheted el a történelem urának a kenyerét”, ám hamarosan maga fordult szembe a biblikus örökséggel, s a leghatározottabb, konkrét évszámmal jelzett jóslásba, jövendölésbe fogott. Kinyilvánította, hogy „2030-ra gyúrunk”, s most még csak „repedezik a Nyugat”, de 2030-ra felhalmozódnak a nyugati világ problémái, ekkor kerül az USA és az eurozóna válságba, ekkorra várható a nyugati civilizáció bukása, nekünk pedig ekkorra kell csúcsformában lennünk.
Orbán tehát mégis elvette a „történelem urának kenyerét”, s a jövőt fürkészve számolt be a 2030-ban elkerülhetetlenül és törvényszerűen bekövetkező eseményekről, az armageddonról, a Jó és a Rossz végső összecsapásáról. A 2030-as dátum még akkor is pontosnak mondható, ha Orbán – végtelen szerénységgel és visszafogottsággal – sem percet, sem órát, sem napot, de még csak hónapot sem említett, hanem meghagyta az ember szabad akarati döntésének az egész 2030-as esztendőt, január 1-től december 31-ig, egészen a Himnusz felcsendülése előtti másodpercekig.
Csakhogy a biblikus hagyomány nincs nagy véleménnyel sem a jósokról, a jövendőmondókról, akik el akarják venni a történelem urának kenyerét, sem azokról, akik őket meghallgatják. A sok hely közül most kettőt idézek. Mi vár arra, aki jósokhoz megy, s hallgatja azokat? „Aki halottlátókhoz vagy jósokhoz megy, hogy velük együtt varázslást űzzön, az ilyen embernek ellene fordulok és kiirtom népéből” (3Mózes 20,6). S mi vár Orbánra, a jósra, aki mégis megpróbálta elvenni a történelem urának kenyerét? „Azt a férfit és asszonyt, aki közületek halottlátó vagy jós lesz, halálra kell adni, meg kell kövezni, vérük visszahull rájuk” (3Mózes 20,27).
Na most akkor Orbán apuka kezdheti logisztikázni a leszállítandó kőmennyiséget.
A szerző Facebook-bejegyzései 2022. július 23-24-én.
