Több generáció számára feledhetetlenek a Monty Python örök klasszikussá vált, kultikus mondatai: Mi vagyunk a Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata; Mit adtak nekünk a rómaiak?; Elidegeníthetetlen joga minden férfinek (vagy nőnek!) a férfiatlanság (vagy a nőietlenség!); Uram, áldd meg ezt a Szent Kézigránátot!; – Ti mind egyéniségek vagytok. – Igen, mi mind egyéniségek vagyunk. – Ti mind különbözőek vagytok. – Igen, mi mind különbözőek vagyunk. – Én nem!; Jó! Kiegyezek veled egy döntetlenben!; És boldogok a sajtkészítők!; Romanes eunt domus. Mi van odaírva? Az, hogy a rómaiak menjenek haza. Igen? Akkor írd le százszor, helyesen, hogy Romani ite domum.
És még folytathatnám hosszú sorokban.
Csakhogy az élet mindent fölülír, még a Monty Phyton elképesztő iróniáját is. Monty Phyton immár a múlté, Ionesco abszurd drámái a távoli ködbe vesznek, mert maga az élet gondoskodott még jobb Monty Phytonról és viccesebb abszurd drámaírókról. Már javában lő(n) Hamász és Hezbollah, már javában lőn iráni atomprogram, már javában lő(n) Közel-Keleten és Európában civilek elleni terrortámadás, annyi, mint égen a csillag, mint tenger partján lévő homok, amikor lőn egy civil szerveződés, amelyről látá a teljes Hamász-párti hálózat (Pro-Hamas networks), meg az európai baloldali civil szervezetek (Leftist NGOs across Europe), meg a nemzetközi Izrael-ellenes aktivisták (Anti-Israel activists funded by international donors), meg a Tunéziai Általános Munkásszövetség (Tunisian General Labour Union – UGIT), meg a BDS-hez kötődő európai civilek (BDS-aligned European NGOs) hogy az jó, és nevezé azt Global March for Gaza-nak (Globális Menetelés Gázáért), s el is indula vagy negyven országból közel négyezer menetelő, hogy június 15-20 között Egyiptomon át elvonuljanak a rafahi határátkelőhöz, s nyomást gyakoroljanak Egyiptomra, hogy nyissa meg a Gázába vezető kaput.
Nagy médiashow készült: az aktivista harcosok, megannyi résistants-, combattants civils-, maquisards-, partisanen-, Straßenkämpfer-, partigiani-, guerrilleros-, insurgentes-Mórickaként képzelték el, amint Stockholmtól Madridig, Londontól Berlinig, Párizstól Brüsszelig, Kanadától Törökországig menetelve végül Egyiptomba érkeznek, ahol a szenvedő nép virágcsokrokkal, fehér ruhás leánykarral és a Nabucco Va, pensiero-jával fogadja őket, mint rég várt felszabadítóikat. A nagy győzelem után sietve mennek tovább, át a szigorú biztonsági intézkedések alatt álló Sínai-félszigeten egészen a Gázai határig, Rafahig, ahonnan már gyerekjáték lesz a határokat megnyitni, a palesztinokat Egyiptomba átvinni, Izraelre fityiszt mutatni, s a Közel-Keletről azonnali hatállyal megindítani a Világ Felszabadító Mozgalmát, From the river to the sea, de előtte még rá kell pillantani a svéd, olasz, francia, angol, német, belga, tuniszi, marokkói, török, líbiai, marokkói etc. térképekre, hogy konszenzus legyen, melyik folyótól melyik tengerig, mert mint kiderült az ebéd utáni kávézás során, hogy már-már zavaróan sok folyó és tenger látható a temérdek térképen.
Csakhogy – miként azt a Gázai Menetelés legélesebb agyú koordinátora, maga Hicham El Ghaoui, Svájcban élő marokkói gyökerű aktivista felismerte – „nem számítottunk ilyen erőszakra, letartóztatásokra, kitoloncolásokra, fenyegetésekre, bántalmazásokra.” Az elmúlt két nap eseményeivel tele a külföldi (naná, nem is a HVG, a 24.hu, a Telex stb) sajtó: videók, fotók, rövidebb-hosszabb beszámolók tudatják a derék aktivistáktól eltérően a vallási, a civilizatorikus, a helyi etnikai, politikai és valláspolitikai körülményeket a Globális menetelőkkel ellentétben némileg ismerő világgal, hogy jaj és jaj. Az egyiptomi hatóságok kíméletlen brutalitással léptek fel ellenük, s amikor azt mondták, hogy a palesztinok ügyét kívánják segíteni, az egyiptomiak még inkább bedühödtek: ordítva közölték, hogy nekik semmi közük a palesztinokhoz, s már hozták is a buszokat, amire felterelték a nagy gyaloglókat, s vitték is ki őket a repülőtérre, hogy eleget tegyenek a kitoloncolás utasításának. Közben Líbia felől is érkeztek újabb Globális Gyaloglók, Tunéziából, Algériából, Marokkóból, Mauritániából, vagy ezer aktivista, akiknek az áthaladását szintén megtagadták az egyiptomi hatóságok. A beszámolók szerint a palesztin szó hallatán az egyiptomi fegyveresek és polgári alkalmazottak még idegesebbek lettek, állítólag a forradalmi hevületben izzó nőket molesztálták (micsoda meglepetés, pedig Párizs, Róma, Berlin vagy Brüsszel kávéházaiban nem így képzelték el a fogadtatást), szarvasmarhákként terelték fel őket a buszokra, Kairóban több mint 200 aktivistát letartóztattak, az útleveleiket elkobozták, s most – mint azt szintén a beszámolókból tudni – hőségben várakoztatják őket, minden mozgást megakadályozva, a Nagy Menetelők kétségbeesetten fordulnak a nagykövetségeikhez segítségért, mert továbbra is sok a folyó, sok a tenger, s nekik most gőzük sincs arról, hogy melyik folyóhoz érkeztek is el voltaképpen, s hogy hová kellene hidat építeniük, de legalább egy pontonhidat, egy afféle Manci hidat, amely ha nem is Kairót, Rafahot és Tel-Avivot kötötte össze, egy Teheráni letérővel, hanem csak simán Pestet és Budát, 1945-1947 között.
Szóval az Izrael-ellenes felszabadítók csak a helyi vallási, politikai, etnikai és civilizatorikus összefüggésekkel nem voltak tisztában, s imigyen voltak kénytelenek szembesülni az egyiptomiak palesztinok iránti gyűlöletével. A Nagy Menetelésben, vidám szelfizésben talán észre sem vették az egyiptomiak által épített falat, amelyhez képest a magyar határon húzódó kerítés egy vidám születésnapi babazsúr kedves és vicces babajárókája.
Az egyik roppant érzékletes beszámolót angolul is megadom: Even Egyptian children are helping to remove the western terrorist sympathizers, some with smaller whips of their own, vagyis még az egyiptomi gyerekek is segítenek eltávolítani a nyugati terrorista-szimpatizánsokat – némelyik saját kis ostorral a kezében. Egy nő a kamerák kereszttüzében, sírva mondja el, hogy rá kellett jönnie arra, miszerint Kairót nem érdekli a nyugati megmentő-komplexus.
Az egyiptomiak feliratokon is világossá tették: No more photo ops. No more performative protests. You’re not the heroes here. Nincs több fotózkodás. Nincs több színlelt tiltakozás. Ti itt nem vagytok hősök.
Mindamellett Egyiptom okkal tagadta meg, hogy a Globális Menetelők engedély nélkül átkeljenek a Sínai-félszigeten: az ellenőrizetlen konvojok csak tovább élezik a feszültséget, és a Hamász könnyen és kényelmesen kihasználhatja a kialakult káoszt!
Ha ezek a dzsihád-szimpatizánsok valóban törődnének a palesztinokkal, a Hamász túszainak szabadon engedését követelnék! Ám ehelyett inkább egy terrorszervezet mellett menetelnek, és elhallgatják annak bűneit – akár izraeliek, akár gázaiak az áldozatok.
Amúgy pedig a Vallási és civilizációtörténeti kurzusom megtartását – meghatározott összeg befizetése esetén – a Nagy Menetelés valamennyi részvevője számára online formában is vállalom.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. június 14-én.
