In principio erat lux. Csak azért, hogy a Lánczi-dinasztia is értse: Kezdetben volt a világosság.
Van valami különös abban, ahogyan a Fidesz a világossághoz viszonyul. Mintha egyfajta belső, metafizikai harcot vívna a fény birtoklásáért. A NER nem más, mint a fény apoteózisa. Csak épp a világosság roppant sötétségbe hajló sajátos házi verziójáé. Vakít, de nem világít.
A Fidesz hiteles genezise, 1Mózes 1,3 alapján: „És látá Isten, hogy jó a világosság és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.” Vagyis a Fidesztől.
Minden fényforrás ősatyja persze az Elios-ügy volt, ahol Tiborcz István – a haza lábán taposó nemzeti vej – közvilágítást fejlesztett. Úgy világított be városokat, hogy azok tüstént sötétségbe borultak. A korszerűsítésnek nevezett gigacsalás kb. 13 milliárdos végösszegét közpénzekből a magyar választó állta, az oszlopokra selejtes lámpák kerültek, és a fény útját hamar elnyelte a szutykos homály: nyomozás nem lett, a pénz eltűnt, a fények halványultak, ám ha valaki panaszkodott, azt megnyugtatták: „fényeskedjék néked az Orbán-család!”
És most ugranék: nem szólok a rezsicsökkentés hamiskás fényéről, a mennyei világosságként felragyogó propagandáról, a rendszeres tusványosi megvilágosodásról (illuminatio), a fideszesnek nevezett elmeélek soha be nem következett megvilágosodásáról (illuminatio intellectus), a kereszténydemokrácia világító mécseséről, Semjén Zsoltról, akitől megvilágosodhattunk afelől, miért keresztényi tett és irgalmas cselekedet svédországi rénszarvast helikopterről szitává lőni, s nem szólok a fény aszimmetrikus ellenfogalmáról, Rogán Antalról, vagyis magáról a fekete lyukról.
Most a legújabb fényhozókról dalolnék emitten, a két Láncziról, akik, mint egykor Diogenész, lámpással a kezükben járják széles e hont. Csakhogy míg Diogenész lámpásával fényes nappal embert keresett, addig Láncziék pártpolitikai fénytechnikusokként járják az árnyas magyar rögtalajt. Az apa, Lánczi András tegnap bejelentette, hogy át kell világítani a Magyar Tudományos Akadémiát, legfőképp nyilvánvalóan neki, mert ugyan számbavehető tudományos teljesítményétől megkímélte a magyar olvasóközönséget, de neki lámpást adott kezébe az Úr Pesten, hogy átvilágítsa a kommunistáktól és egyéb NERellenforradalmároktól elsötétült MTA-t. A Schmidt Mária által hangoztatott „sztálinista MTA” jelzős szerkezet jogosságát igazolandó, Lánczi apuka példaként rögvest felhozta a valóban zseniális és méltán világhírű Kerényi Károly klasszika-filológus esetét, akit valóban politikai nyomásra távolítottak el az MTA-tól, igaz, 1949-ben, s igaz, Lánczi épp abból a tudományterületből hozza a példát, amelyhez a görög nyelv ismerete híján és a klasszika-filológiában való járatlansága okán garantáltan nem ért. Hát ezzel a tudományos elhivatottsággal, tudományos ethosszal és szakmai integritással készül a nagy átvilágításra Lánczi András, s veszi célba a vallatóasztal mögül a szemgolyóba sugárzó brutális fényforrástól, a háttérben kitartóan csepegő vízcsaptól és a félhomályban surranó patkányoktól megrémült és szemüket hunyorgató büdös libsikomcsi tudósokat (még hogy tudósok, bruhaha, amuri partizánok ezek mind, valamennyien, hát nesze neked klasszika-filológia meg görög ábécé (ελληνικό αλφάβητο – csak azért, hogy a Lánczi-dinasztia ne értse).
Egyedül azt nem értem, hogy amikor épp Lánczi elvtársai gyürkőztek neki például az MTA-n kutató filozófusok politikai alapokon történő és meg is valósított kinyírásának, meghurcolásának, ellehetetlenítésének, valamint megszavazott kinevezések és tudományos fokozatok odaítélésének megakadályozására, akkor miért volt éppen lekapcsolva mind Lánczi apuka, mind Schmidt Mária viharverő mécsese.
És itt van a másik grandiózus átvilágító, a fiú, Lánczi Tamás, mintha az egész família minden álló reggel legalábbis Aladdin csodalámpájának fényére ébredne. Az átláthatósági törvénynek nevezett világító lángoszlop szellemi szignáljára hangolva Lánczi Tamás a vallatásra revitalizált jupiterlámpája segítségével és az általa direktorált Szuverenitásvédelmi Hivatal erre a célra létrehozott apparátusával a teljes magyar közéletet, sajtótermékeket, civil szervezeteket, politikai pártokat és szervezeteket és mindenkit, aki a Várnegyeden kívülre, de a körúton belülre merészeli pozícionálni önmagát, készül azonnali röntgen- és gamma-sugárzással, infravörös fénnyel, ultrahanggal átvilágítani, hogy feltárja sötétben rejtőzködő legvalóságosabb egójukat mindazoknak, akik – ahogy a nagy fővilágosító, Lánczi Tamás, a fiú, maga mondotta volt: „vannak, akik maguk sem tudják, hogy propagandisták”. Hát e perc fordultával most majd megtudják, mert ettől fogva, „hogy ki az átvilágítandó és legfőképp, hogy Wer Propagandist ist, das bestimme ich.” (Csak azért, hogy a Lánczi-dinasztia ne értse, ám az ismerős dallamból mégis megsejtse, milyen analógiára is gondolt e sorok szerzője.)
Ennyit a két átvilágítóról, a két fényhozóról, akiknek latin neve – vészjóslóan – mintha a két Lánczit anticipálná: tudniillik Lucifer (lux, lucis = fény, fero = hozni)
Nekem pedig, ahogy 2026 tavasza közeleg, egyre gyakrabban jut eszembe Goethe állítólagos utolsó sóhaja: Mehr Licht – Több fényt. Csak remélni tudom, hogy egyszer talán azokhoz is elér, akik most még legfeljebb a saját árnyékukat vetik, s hátha a fideszes dinasztiák sűrű és áthatolhatatlan homályba burkolózó tudatára is vet némi derengést – nem mintha ezzel nagyok lennének az elvárásaim.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 21-én.
