Én tényleg nem értem, miért csinálták össze magukat sokan, remegve, zihálva, mintha legalábbis Hannibál gázolt volna át az Alpokon, mikor megpillantották ezt az úgynevezett „phalanx-hadviselést” meghirdető, önnön fontosságába beleszerelmesedett, csillogó szemű, infantilis bohóckórust, akik valahol félúton rekedtek a homokozólapát és a középkori vérteslovag cosplay között. Ezek a magukat hősnek képzelt, lelkileg a prekamaszkorban felejtett, erősen retardált, szellemileg pedig sosem jelenlévő szerepjátszók talán tényleg azt hiszik, hogy a Kárpát-medence azonos a Szentfölddel, és ők a végidők keresztes hadjáratának vezérei, csak kard helyett gumibot áll rendelkezésükre, pajzs helyett meg retusált Facebook-profilkép és megannyi heroikusan rejtőzködő nickname.
Valószínűleg valahol ott csúszott félre a dolog, amikor az elmaradt gyermekkori villanyvasutas szocializációt hirtelen nemzeti sínhálózattá álmodták, és megszületett a Puskás Akadémiától az Alcsútdobozi Arborétumig meghosszabbított ideológiai sihuhu, amely nemcsak a síneket, hanem a józan észt is végigszántotta. Vagy amikor a tévében megbámult, s a tyúkszaros legelőre vizualizált focista-életpályamodellt egyszeriben felváltotta a közpénzből a kert végébe önmagának odaajándékozott igazi focistadion. De legújabban a testépítő-pózba dermedt, homlokuk mögött a gondolat halvány árnyékát is nélkülöző konyhai gladiátorok korát éljük, akik online frontokon, kommentháborúkban kívánják kivívni az egyetemes igazságot, és valami egészen misztikus vehemenciával akarják leverni azokat, akik még mindig képesek felismerni a különbséget az emberi hang (vox humana) és az orbáni orgánum között, amely hol Menczer, hol Szijjártó, hol a Bohár nevű kétségbeesett Sancho Panza regiszterén szólal meg.
Speciel én például már alig várom, hogy szembetaláljam magam egy ilyen, a tegnapi fotókról megismert szellemi online-titánnal, aki nemzeti hivatástudattól fűtött kommenthuszárként majd jól kioktat, miként is kell gondolkodnom a שמור וזכור בדבר אהד parancsolat speciális történelemszemléletéről; vagy alig várom már, hogy végre megtudjam, hogyan kell értelmeznem Órigenész krisztológiáját, kiváltképp Arius és Athanasziosz felől visszatekintve, s izgatottan várom a phalanxba rendeződött online-vitézeket (akik talán addigra végre rájönnek, hogy a phalanx-hadviselés tömör, zárt alakzatát már a rómaiak lecserélték a sokkalta tagoltabb, mozgékonyabb, lazább, rugalmasabb, következésképp sikeresebb harcmodorra), hogy kifejtsék álláspontjukat Jan Assmann Die Mosaische Unterscheidung oder der Preis des Monotheismus c. könyvének monoteizmus-koncepciójáról.
Örvendezzünk, mert ismét egy néppé, egy nemzetté, egy hazává kovácsolódunk, ahol mindenki testvér, harcos és szakértő, összebújva az online sokféleségének békés melegében, véleményeinket megosztva, kedvesen incselkedve, hízelegve, kiegészítve, korrigálva, megalázva, fojtogatva, széttrancsírozva, mindent a Legfőbb Harcos mentális békessége és társadalmilag determinált idegösszeomlásának elkerülése érdekében, mindössze Orbán és Menczer rekedtes óbégatásától és Bohár kirívóan butácska tekintetétől mentsen meg mindannyiunkat a magyarok Istene, s legyen úgy, mint régen vót!
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 19-én.
