Sok szerzőt lehetne felemlegetni, filozófusokat és szépírókat, Schopenhauertől Nietzschéig, Heideggertől Sartre-ig, de Sade-tól Cioranig, Camus-től Bataille-ig, Jean Genet-től Beckettig és így tovább, akik a lét és a semmi, az élet és a halál, a létezés és a megsemmisülés összefüggéseiről írtak, vagy épp a lét totális abszurditásáról, arról, hogy a lét önnön megsemmisülésébe, saját tagadásába, vagyis a nem-létbe torkollik.
Én most mégsem őket citálnám, hanem más szerzőket: azokat, akik Rosenbergtől Goebbelsig, Gentilétől Himmlerig, Mussolinitől Carl Schmittig stb. az ellenség teljes megsemmisítésétől remélték önmaguk és saját eszmeiségük apoteózisát, népük és az egész világ üdvözülését: a megsemmisítést dicsőítették, lelkesen agitálva a harc felsőbbrendűsége, a pusztítás pozitív eszköze, valamint az ellenség teljes megsemmisítésének szükségessége és szükségszerűsége mellett.
A mai napon Magyarország Kormánya az alábbi bejegyzést tette közzé:
„Az Európai Unió
– életben akarja tartani Ukrajnát
– …
– …
– …
Ennek nem szabad megtörténnie.”
Ukrajna (és közel negyvenmilliós lakossága) életben tartásának tehát – Magyarország (keresztény elkötelezettségű) Kormánya szerint – „nem szabad megtörténnie”. Csendben üzenem Magyarország (keresztény elkötelezettségű) Kormányának, hogy az élet, a lét és a létezés megőrzése és megtartása a zsidó-keresztény hagyomány döntő és meghatározó alapgondolata, amely legfőképp ezen az alapon állt és áll szemben a különféle barbár-pogány tradíciókkal és gyakorlatokkal, az emberáldozatok elutasításától a Blut und Boden legkülönfélébb mítoszaiig.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 9-én.
