Szerény, mint a műfaj is, melyet nemes áhítattal művel. Harsány fortissimók, színorgiák, önreklámozás tőle idegenek; a könyvet és a könyv igaz barátját, a jó értelemben vett bibliofilt tessékeli mindig előre, akár annak árán is, hogy ő maga inkognitóban maradjon.
Nem keresi a saját hasznát, ügyködése mégsem válhat öncélúvá, mert tevékenységét legtöbbször csak skálázásnak, ujjgyakorlatoknak tekinti, mint A NAGY MŰ-re való felkészülés előcsatározásait. De mert a kis felület szűkszavúságra, tömörítésre kötelez, nem tűrheti a „képszátyárság”-ot. Tudja: úgy kell ráhangolódnia a tulajdonos jellemére, hogy a kis műlapok sarkított fényben tükrözzék – egyszerre – mindkettőjük egyéniségét.
E szigorú „játékszabályok” révén lett az ex libris-készítés a grafikusi erények próbaköve, melyet könnyelmű nekibuzdulással művelni egyet jelentene a kudarc vállalásával. Ösztönösen-e vagy tudatosan Dürertől Masereelig és Buday Györgytől Deák Ferencig minden vérbeli grafikus tudta ezt, aki rálépett a könyvjegy-művészet ingoványos, sok buktatót rejtő talajára.
Székely Géza, C3-C5, 10,3×7,3 cm
Ám ha ilyen elhivatottság-tudattal nyúlt a rajztollhoz, metszővésőhöz vagy karcolótűhöz – de csakis akkor! –, az eredmény kisgrafikai remekművekben mérhető le.
Beszéljenek hát maguk helyett alkotásaik.
Megjelent A Hét II. évfolyama 41. számában 1971. október 7-én.
Kiemelt kép: Albrecht Dürer Ex libris Willibald Pirckheimer 1590 – 1600, Rijksmuseum
