Ez így együtt ma még csak (ezt holnap fogjuk mondani) tizenötezer-négyszáz, de fel kell készülni a világvégére, mert az itt van a nyakunkon. (Mielőtt megkérdeznék, ez az előttem vásárló holmija volt. Nekem már mindegy. 
)
Forrás: Újnépszabadság
A szerkesztő megjegyzése
A világvége-jóslatoknak se szeri, se száma, modern korunkban súlyosbítja a helyzetet, hogy rettenetes katasztrófafilmek készülnek róla (amelyek többnyire heppienddel végződnek – értsd: megmarad maroknyi ember, s az bizakodva tekint a jövőbe, külön örvendezve, hogy a kamera is túlélte).
A legnagyobb hatású jóslat tíz évvel „Dózsa utánra”, 1524-re jelezte a végzetes özönvizet, nyilván „brit tudósok” (akkor és egyre inkább most is: asztrológusok) számításai alapján.
Az elméletet Johannes Stöffler állította fel, a Tübingeni Egyetem matematikatanára, aki szerint a Jupiter, a Szaturnusz és a Mars bolygó a Halak csillagképben állnak majd együtt. Európa számos egyetemén erősítették meg a számításokat. Több mint 20 ezer ember elmenekült otthonából, a Saint Bartholomew főapátja erődöt építtetett magának, amelyben két hónapra elegendő élelmet és ivóvizet halmozott fel. Az özönvízre váró emberek hatalmas élelmiszerkészleteket halmoztak fel, nemegyszer fosztogatással. A gazdagabbak a hegyekbe menekültek vagy bárkákat építettek udvaraikon. Ezen a pánikhangulaton már nem változtatott az sem, hogy Augustinus Niphus, X. Leó pápa kedvelt írója könyvet írt a Stofler-jóslat ellen, mivel V. Károly a Szentszékhez fordult tanácsért.
Amikor eljött a rettegett dátum, még csak egy aprócska zápor sem volt tapasztalható. A műkedvelő asztrológus brandenburgi választófejedelem a számításokat átnézve arra a következtetésre jutott, hogy az özönvíz másfél év múlva Poroszországot sújtja majd. Más asztrológusok az ellenőrizések után bejelentették, hogy száz évet tévedtek. (1624-ben ugyanezen a napon az asztrológusokat ismét csalódás érte, mivel szárazság volt, és pechükre mindenki élve maradt.)
