”Elképzelni sem szeretném, hogy mi történik akkor, ha Oroszország elveszíti a háborút”, mondta Orbán a svájci Weltwoche című újságnak.
Végre valami, ami a szívéből jött. Horthy se mondott volna egyebet, ha Hitlerről kérdezik (a háború végén becsatlakozó Szálasi komplett idióta volt, őt nem említem, mert nála fel se vetődött ilyesmi).
Az Orbán rendszeréhez hasonlóan (talán nem annyira, nem volna haszontalan egy ilyen tárgyú világstatisztikát készíteni Idi Amintól Dadától, Bokassa császáról, Suharto elnöktől, Papa és Baby Doc-tól, azaz a Duvalier klántól Nicolae Ceaușescuig, dobogós helyezést érnénk el, ha nem a legfelsőt); velejéig korrupt dél-vietnámi kormányzatok lehettek így az amerikai hadsereggel. A két tálib uralom közti afgán kormányok. Esetleg Babrak Karmal még a szovjet időkben, bár ő személy szerint Rákosihoz hasonlóan megúszta élve.
Mégis, mi lenne akkor? Geopolitikai földrengés? Kidőlne sarkából a Föld? Dehogy. Ez egy személyes történet számára. Akkor mi?
Hát, az.
