Nemrég összefutottam egy barátommal – bár rögtön az elején megkérdőjeleződik bennem ez a titulus. Az kétségtelen, hogy valamikor barátok voltunk, együtt töltöttük a gyerekkorunkat, sok közös élmény, sok csínytevés. Aztán következett a szokásos fordulat, ő ment erre, én meg arra, vagy fordítva, ez már teljesen mindegy. Kósza híreket azért hallottam róla időnként; nem lett politikus, ugyanakkor rendszeresen és hangosan kinyilvánította a szimpátiáját kedvenc pártja mellett. Ez anno a fénykorát élő Jobbik volt, ahonnan aztán a Vona Gábor által levezényelt, látványos fordulat után átnyergelt a regnáló kormánypárthoz, bár fennhangon hirdette, hogy itt is a korábbi elvekhez tartja magát. Tudta rólam, hogy én egészen másfajta vizeken evezek, gonosz baloldalinak titulált, már-már kommunista voltam a szemében, ami számára a leggyűlöletesebb – holott én mindössze a szociáldemokrácia felé kacsingatok, mert azt tartom a legemberségesebb politikai mozgalomnak, de az ilyen apróságok őt különösebben nem zavarják.
Mondom, összefutottunk, ami egy-két évente előfordul. Harag persze nincs, de a kínos kérdésektől megóvjuk egymást, inkább a család, a gyerekek, a munkahely a téma, azzal nem gázolunk egymás lelkivilágába. Ez a legutóbbi, véletlen találkozás már pár héttel a választások után történt. Talán nem meglepő, hogy belém bújt a kisördög, és elhatároztam, pár dologra azért rákérdezek nála, mert kíváncsi voltam, hogy éli meg ezeket a napokat.
– Gondolom, hallottál róla, hirtelen mekkorára nőtt a forgalom a damaszkuszi úton.
– Árulók. Hulljon a férgese! Erősebbek leszünk nélkülük – ennyi volt a hozzáfűznivalója.
– Meg kevesebben is – tettem hozzá, de erre már nem reagált. – És mit szólsz, hogy kitalicskázzák a nemzeti vagyont Közel-Keletre, meg Dél-Amerikába?
Erre már nekem támadt. – Miről beszélsz? Te láttad? Ott voltál? Süket libsi duma az egész. Szemenszedett hazugság. Senki nem visz semmit sehová, érted?
Abban igaza van, hogy nem voltam a helyszínen, amikor magángépekre pakolták a szajrét. Mit mondjak erre? – Te láttad, amikor kitört a Vezúv? – kérdeztem, mire nagyon bambán nézett rám. – Mégis elhiszed, pedig nem voltál ott…
