Vajon miféle világ az, ami ennyire alapvető módon a hazugságokra épül? Mit várhatunk a jövőben, ha ez a tendencia folytatódik? Mert folytatódni fog, ez egyértelmű és nyilvánvaló, mivel ha nem így lenne, összeomlana ez az egész, hazugságokra épülő világrend – ami nagy baj nem lenne ugyan, mert nem kár érte, de a gyorsan lejátszódó, nagy változásoknak (lásd: forradalmak!) túl nagy a hordaléka, túl sok áldozattal járnak, s nagy kérdés: megéri-e? Erre nincs általános recept, mindig a konkrét esetet kell vizsgálni.
Lehet, sokan fölkapják a fejüket a fenti megállapítás hallatán, de ezen már nem is csodálkozom; a hazugságok annyira beépültek a mindennapjainkba, hogy észre se vesszük őket, természetes velejárói az életünknek, jól van ez így – ezért ismételten fölteszem a kérdést: miféle világot alakítottunk ki magunk körül? Kinek jó ez? Valakiknek bizonyára, ha már így történt.
Csak el kell indulni, nyitott szemmel figyelni a legapróbb rezdüléseket is, és akkor rádöbbenhetünk, hogy mi vesz körül mindnyájunkat. Régóta foglalkoztat ez az elkeserítő tendencia, de érdekes módon egy apróságnak tekinthető eset kapcsán dőlt ki nálam a liszt, és késztet arra, hogy leírjam mindezt. Pedig sok-sok éve látom már magam előtt, amiről beszélek, de annyira megszoktam, természetesnek vettem – ki gondol ilyenkor a dolgok mögé? Nyilván mindenki észrevette, hogy bizonyos médiumok honlapján nem egy kerek, egész cikket közölnek, hanem csak egy részét az elejéről, aztán a közölt rész végén ott áll: „Olvasás folytatása”, amire rá kell kattintani, hogy végig tudjuk olvasni az írást. Gondolom, ezt mindenki automatikusan megteszi, és egyáltalán nem törődik vele, hogy ez is egy kis aljas hazugság terméke; tudniillik manapság mindent kattintásokkal mérnek, az a jó, ha minél többen olvassák az adott médium termékeit, ez után fizetnek a reklámcégek, annál többet, minél több olvasóhoz eljutnak az információk. Nos, valakinek elsült az agya, és kitalálta ezt az „Olvasás folytatása” nevezetű trükköt, aminek a segítségével a cikk elolvasása nem egy, hanem két kattintással jár. Hurrá, megdupláztuk az eredményünket! Zseniális ötlet – csak hogy csalás az egész, becsap mindenkit, aki a témában érintve van. Mert a végső összesítés során már elvész ez a „megbocsátható apróság”, és kijön a hamis végeredmény.
Igen, tudom, a legtöbben minderre csak legyintenek: ugyan már, kit érdekelnek az ilyen apróságok; kétszer kattintok, na és? Hát itt a baj, hogy eljutottunk odáig: így állunk hozzá a hétköznapi aljasságainkhoz. Mert ennek egyenes következménye, hogy a megszokás miatt már a nagyobb átveréseket is simán benyeljük, pedig akad belőlük bőven. Ennek egyik legeklatánsabb példája a reklám: na, ott aztán tobzódhatunk a hazugságok, átverések, félrevezetések, csúsztatások óceánjában! Mivel óriási pénzekről van szó, a cégek jogászainak sokasága felügyel rá, hogy minden törvényszerű legyen – kiskapuk meg akadnak bőségesen. (Esetleg ha mégsem, és felsőbb körökről van szó, legföljebb megszavaztatunk egy új jogszabályt a 135 bátor emberrel.) A megvezetésnek egyik tipikus esete az ‘akár’ szó. Akár fél évig is, akár több mázsát is, akár egész életünkre, akár ingyen is… folytassam? Ha valaki csak rápillant, mint ahogy általában a reklámokra szoktunk, csak azt látja: Fél évig is, Több mázsát is stb. stb. És ez marad meg benne, mert ez a hirdetők célja. Aztán amikor kiderül, hogy az egész egy hatalmas átverés, mert a fél év csak néhány hét, és valaki esetleg reklamálni próbál, rögtön fölvilágosítják: igen, lehetett volna akár fél év is, de sajnos most… Megint csak az jut eszembe: uramisten, miféle világ ez?
Ezrével hozhatnám a példákat, a bugyuta, leegyszerűsített, gyermeteg, egybites információkat hordozó és kizárólag az érzelmekre építő reklámokból. Sajnos már ahhoz is hozzászoktunk, hogy egy-egy film vetítését többször is megszakítva folyik a süketelés, de azt is tapasztaltam már, hogy egy stúdióbeszélgetés során egy mondat kellős közepén szakították meg az adást az átkozott reklámjukkal. Mi meg birkaként tűrünk, csak tűrünk… Nooormááális??
Nem hozok több példát, de zárásként megemlíteném a legnagyobb veszélyt, ami a jövőben(?) ránk leselkedik, mi meg csak heherészünk rajta, hogy hú, de jópofa, mi mindenre képesek vagyunk mi, emberek! Bocsánat: EMBEREK! Igen, az MI-ről, a mesterséges intelligenciáról van szó, ami lassan szerves része lesz az életünknek. A digitális világban már bármi és bárminek az ellenkezője megalkotható a segítségével, és ahogy tökéletesednek a módszerek, nincs ember, aki ránézésre meg tudná állapítani, hogy eredeti dolgot lát-e, vagy az egész egy kolosszális átverés. Ennek az az egyértelmű következménye, hogy akiknek mindez a kezében van, azok képesek lesznek számunkra a legorbitálisabb hazugságokat is valóságként aposztrofálni, amit mi kénytelenek leszünk tudomásul venni, mert arról gondoskodnak, hogy más információ lehetőleg ne álljon a rendelkezésünkre.
Még azt is el tudják hitetni majd velünk, hogy ez a világ a világok legjobbika, itt minden szép és jó, itt mindenki boldog (Szép, új világ), és ha galád módon én mégis másképp látom, akkor egy agyament, csökkent értelmi képességekkel rendelkező figura vagyok, akit el kell különíteni, mert ártalmas a társadalom egészére…