Fotó: whitehouse.gov
A labdarúgó-világbajnokságot a FIFA mindig úgy mutatja be, mint az emberiség legnagyobb békés ünnepét. Olyan eseményként, amely négyévente megállítja a világot, s néhány hétre eltünteti a határokat, a vallási, nyelvi és politikai különbségeket. A futball egyszerű szabályai mindenki számára érthetők. A játék a világ leggazdagabb országait és legszegényebb közösségeit ugyanúgy képes megérinteni. A stadionokban egymás mellett ülhetnek milliárdosok és gyári munkások, menekültek és diplomaták, gyerekek és nagyszülők. Legalábbis ez a futball romantikus mítosza.
A 2026-os világbajnokság azonban már a kezdés előtt olyan kérdéseket vet fel, amelyeknek kevés közük van a leshelyzethez vagy a várható esélyekhez. Az American Community Media sajtóbeszélgetésén részt vevő szakértők, emberi jogi aktivisták és bevándorlási szakemberek szerint sokan már nem azt kérdezik, ki nyeri meg a tornát, hanem azt, hogy ki meri majd a stadionokban egyáltalán megnézni a meccseket. Az Egyesült Államok a 48 csapatos torna 104 mérkőzéséből 78-at rendez, amelyekre tizenegy városban akár 10 millió látogató is számíthat. Ez a méret, ahogy az aktivisták megjegyezték, összehasonlítható 78 egymást követő Super Bowl megrendezésével.
Ez fokozta az aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy mit jelenthet a bevándorlási szabályok betartatása, az utazási tilalmak és a hézagos emberi jogi keretrendszer a szurkolók, a munkavállalók, az újságírók és a világbajnokság helyszínei körül élő közösségek számára. A torna idején milliók érkeznek a világ minden tájáról. A kérdés azonban az, hogy vajon ugyanaz az Amerika fogadja-e őket, amely a Szabadság-szobor országaként él a képzeletükben, vagy az az Amerika, amelyet az elmúlt években az ICE razziái, a családok szétválasztása, a tömeges kitoloncolások és a bevándorlókkal szembeni félelemkeltés határozott meg.
A Human Rights Watch szerint a világbajnokság akár a félelem légkörében is elkezdődhet. Minky Worden, a szervezet globális kezdeményezésekért felelős igazgatója nyilvánosan arra szólította fel a FIFA-t, hogy érje el az úgynevezett „ICE-fegyverszünet” meghirdetését, az amerikai bevándorlási hatóságok vállaljanak garanciát arra: nem hajtanak végre bevándorlási akciókat stadionokban, szurkolói zónákban és a mérkőzésekhez kapcsolódó helyszíneken. A javaslat az olimpiai fegyverszünet ősi hagyományát idézi, amely ideiglenesen felfüggesztette a háborúkat annak érdekében, hogy sportolók és nézők biztonságban utazhassanak.
Minky Worden szerint a FIFA már felismerte a problémát, csak nem tesz eleget ellene. A 2018-as oroszországi és a 2022-es katari világbajnokság emberi jogi botrányai után a FIFA előírta, hogy a 2026-os torna mind a tizenhat rendező városa külön emberi jogi akciótervet készítsen. Worden szerint azonban ezek közül több még mindig nem készült el, köztük New Jersey, Philadelphia és Miami terve sem. Ezt a FIFA emberi jogi politikájának „gyönyörű, de jelentéktelen dokumentumának” nevezte. Ez azt mutatja, hogy a FIFA maga is tudja, hogy emberi jogi kockázatok vannak, de nem képes vagy nem hajlandó kikényszeríteni a saját szabályait. Az amerikai tornát is körüllengi a pénz és a korrupció bűze.
Nagyon erős történelmi párhuzam az is, hogy Worden a jelenlegi helyzetet nem önmagában vizsgálja, hanem az orosz és a katari világbajnokság örökségével együtt. Felidézte, hogy Oroszországban a vb idején a Szovjetunió bukása óta legsúlyosabb emberi jogi válság zajlott, ellenzékieket és újságírókat zaklattak, munkásokat kizsákmányoltak, míg Katarban több mint 6500 vendégmunkás halt meg a stadionok és infrastruktúra építése közben. Ezzel azt sugallta, hogy a világbajnokságok körüli emberi jogi botrányok nem kivételek, hanem szinte a torna állandó kísérőjelenségeivé váltak. Emellett mindent a pénz határoz meg, már a kezelhetetlen csapatlétszámot is profitéhség motiválta.
De ehhez nem állnak rendelkezésre a megfelelő feltételek. A FIFA által „a történelem legbefogadóbb világbajnokságának” nevezett tornára 39 ország állampolgárai különböző korlátozásokkal vagy tilalmakkal néznek szembe. Worden ezért mondta azt: „Ez nem a világ világbajnoksága.” Különösen érdekes az iráni válogatott példája. Az iráni csapat ugyan kijutott a világbajnokságra, de az amerikai szabályok miatt a játékosok nem tartózkodhatnak folyamatosan az Egyesült Államok területén. Tijuana és az amerikai helyszínek között kell majd ingázniuk. Az iráni labdarúgó szövetség elnöke pedig nem kapott amerikai vízumot. A két ország hadban áll egymással.
De Trump Amerikája nem barátságos a világ más országaival szemben sem. Az utazási tilalmakat és korlátokat a biztonsági indokok mellett belengi a rasszizmus szele. Emellett Trump ellenséges légkört teremtett számos országgal, egész Európával. Netanjahuval olyan háborút indított, amelyet a világ nagy része joggal kifogásol és utasít el. A szurkolók kifejezhetik ezzel kapcsolatos véleményüket is. Akkor mi lesz? Vagy ha megjelenik az ICE a helyszíneken, a stadionok emberi jogi és/vagy amerikaellenes tüntetéssé alakulhatnak át. Nem beszélve arról, ha Trump szokásához híven túlszerepli magát és a dicsőséget magára akarja irányítani az igazi sztárokról.
A félelmek nem alaptalanok. Az ICE már jelezte, hogy részt vesz a világbajnokság biztonsági feladataiban. Senki nem tudja pontosan, ez mit jelent majd a gyakorlatban. Lesznek-e ellenőrzések a stadionok környékén? Igazoltatnak-e szurkolókat? Mi történik azokkal, akiknek nincs rendezett státuszuk? Hogyan különböztetik meg a hazájuk mezét viselő amerikai állampolgárokat a turistáktól vagy az okmányok nélküli bevándorlóktól? Ki dönt arról, hogy egy mexikói mezben érkező szurkoló gyanús-e vagy sem? Még az is felmerült, hogy az ICE-t kivezénylik a stadionokba, esetleg az ICE „védi” az öltözőket, amelyekben olyan országok játékosai lesznek, amelyek bevándorlóit az ICE üldözi.
Ariel G. Ruiz Soto, a Migration Policy Institute vezető elemzője szerint már önmagában a bizonytalanság is visszatartó erő. Számos szurkoló nem tudja, érdemes-e egyáltalán nekivágni az útnak. Egyes országokból a vízumkérelmek elbírálása hónapokig tart, és nincs garancia a jóváhagyásra. Másokat az utazási korlátozások vagy a szigorodó bevándorlási szabályok riasztanak el. A szakértő szerint fennáll a veszélye annak, hogy a világbajnokság nem a nyitottság ünnepe lesz, hanem annak demonstrációja, kik léphetnek be Amerikába és kik nem.
Ariel Ruiz Soto egy másik érdekes problémára hívta fel a figyelmet. A Trump-adminisztráció egyes országok szurkolói számára akár 15 000 dolláros vízumbiztosítékot is előírhat, amelyet csak akkor kapnak vissza, ha a torna végén valóban elhagyják az országot. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bizonyos országok szurkolóit eleve potenciális illegális bevándorlóként kezelik. De érzékeny kérdés ez az amerikai bevándorló közösségek számára is. Los Angelesben, Houstonban, Miamiban vagy New Yorkban milliók élnek olyan családokban, ahol vegyes a jogi státusz. Lehet, hogy a gyerek amerikai állampolgár, a szülő azonban nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel. Vajon elviszik-e a gyerekeiket meccsre? Vagy inkább otthon maradnak, mert félnek attól, hogy egy futballünnep rémálommá válhat?
A Human Rights Watch gyermekjogi vezető koordinátora, Katherine La Puente arra figyelmeztetett, hogy a gyermekek jogait különös védelem illeti meg. A sportnak a biztonság, az öröm és a közösség élményét kellene nyújtania számukra, nem pedig a rettegést attól, hogy hazafelé menet eltűnik valamelyik családtagjuk. A bizonytalanságot tovább növeli a világpolitikai helyzet. A közel-keleti háborúk, az Ukrajna elleni orosz agresszió és a terrorfenyegetettség miatt a világbajnokság minden korábbinál összetettebb biztonsági műveletet igényel. A stadionok környékén várhatóan példátlan rendőri jelenlét lesz. A kérdés az, hol húzódik a határ a biztonság és a megfélemlítés között.
A legerősebb emberi jogi történet Katherine La Puente példája. A Human Rights Watch dokumentált egy esetet, amikor egy menedékkérő apa a két gyermekével kiment a FIFA Klubvilágbajnokság döntőjére New Jerseyben. A parkolóban drónnal akart családi fényképet készíteni magukról. ICE-ügynökök letartóztatták a gyerekei szeme láttára. A 10 és 14 éves gyerekek sírva nézték végig az eseményt. Az apát három hónapig fogva tartották, majd kitoloncolták abba az országba, amelyből korábban menekült. A gyerekek pedig a stadionnál maradtak más emberek felügyeletére bízva.
Ez az eset talán jobban érzékelteti a félelmeket, mint bármilyen statisztika. La Puente felvetett egy nagyon fontos gyermekvédelmi kérdést is: mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket a stadionoknál vagy a mérkőzésekhez kapcsolódó eseményeken választanak el a szüleiktől? A FIFA ugyan elfogadott egy gyermekvédelmi nyilatkozatot, de szerinte túl későn és túl felületesen. Bevándorló szurkolók azt mondták a Human Rights Watch kutatóinak, hogy „nem érdekel, ha letartóztatnak vagy kitoloncolnak, akkor is követni fogom a válogatottamat, annyira szeretem a világbajnokságot.” Pedig az árak miatt sokan csak a stadionok parkolójáig jutnak el, s ezek lesznek a legveszélyesebb ICE-helyek.
2025 januárja óta csak a 11 amerikai rendező városban több mint 167 000 embert tartóztattak le bevándorlási ügyekben. A legtöbb letartóztatás Miami, Dallas és Houston térségében történt. Ez konkrét számokkal támasztja alá az érzést, hogy a félelem nem alaptalan. Jamal Watkins szerint a világbajnokság sikeréhez nemcsak stadionok és biztonsági intézkedések kellenek, hanem ellent kell állni annak a politikai logikának is, amely az emberek elé helyezi a profitot, és militarizálja a közösségeket. Ez már túlmutat a futballon, és az egész világbajnokság erkölcsi kérdését fogalmazza meg.
Sokan attól tartanak, hogy a világbajnokság a Trump-korszak propagandájának részévé válik. A kritikusok már most „MAGA-világbajnokságról” beszélnek. A FIFA elnöke, Gianni Infantino különösen szoros kapcsolatot ápol Donald Trumppal, ami újabb vitákat váltott ki. Norvég sportvezetők és emberi jogi szervezetek etikai panaszt nyújtottak be amiatt, hogy a FIFA saját békedíját Trumpnak adományozta, szerintük megsértve a szervezet politikai semlegességét. A bírálók attól tartanak, hogy a világ legnagyobb sporteseménye egyetlen ember önfényezésének és politikai márkaépítésének díszlete lesz. Trump beépítheti Amerika fennállásának 250. évfordulójába, amelynek alkalmából önmagát ünnepli.
A futball társadalmi kérdései azonban nem érnek véget a politikánál. A sportág mindig is a szegények játékának számított. A világ nyomornegyedeiben éppen úgy játsszák, mint az európai elit akadémiákon. A világbajnokság jegyárai viszont sokkolóak. A repülőjegyek, a szállodák és a stadionbelépők ára gyakran meghaladja egy átlagos amerikai család éves jövedelmének jelentős részét. A legjobb helyeket vállalati vendégek, szponzorok és tehetős turisták foglalják el. Joggal merül fel a kérdés: vajon azok is ott lehetnek majd a lelátókon, akik generációk óta a futball igazi kultúráját jelentik? Vagy a világbajnokság luxustermékké válik, amelyet csak a sznob kiváltságosak engedhetnek meg maguknak?
Jamal R. Watkins, az NAACP stratégiai és fejlesztési alelnöke szerint a világbajnokság egy ország erkölcsi tükre is. Nem elég modern stadionokat építeni és látványos megnyitókat rendezni. Az a kérdés, hogy mindenki egyformán biztonságban és szabadnak érezheti-e magát. A világ azt fogja figyelni, hogyan bánik Amerika a vendégeivel, a kisebbségeivel és a saját állampolgáraival. Az Egyesült Államok kivételes tapasztalatokkal rendelkezik a nagy sportesemények lebonyolításában. Képes megszervezni a logisztikát, biztosítani az infrastruktúrát, képes lenyűgöző show-műsorokat rendezni. A kérdés azonban ezúttal mélyebb. Képes lesz-e arra is, hogy önmaga és az emberiség legjobb arcát mutassa meg?
A futball-világbajnokság a maga legszebb pillanataiban nem a győztesekről szól, hanem arról, hogy idegenek együtt énekelnek a lelátón, egymás vállát átölelve ünnepelnek vagy vigasztalják egymást. Arról, hogy egy marokkói szurkoló együtt sír egy argentinnal, egy mexikói egy japánnal, egy amerikai egy szenegálival. A kérdés az, hogy Trump Amerikája képes lesz-e megengedni ezt az egyszerű emberi csodát. A futball képes egyesíteni a világot. De a 2026-os világbajnokság körül a futball mellett legalább akkora kérdéssé vált a szabadság, a félelem és az emberi jogok ügye. Méghozzá Amerikában.
A 2026-os világbajnokság így már jóval az első sípszó előtt történelmi jelentőségűvé vált. Nemcsak arról dönt majd, melyik válogatott emelheti magasba a trófeát. Arról is, hogy a „szabadság hazája” nyitott és magabiztos demokráciaként fogadja a világot, vagy a félelem, a gyanakvás és a kirekesztés árnyéka vetül a futball legnagyobb ünnepére. S vele Amerikára. A futball igazi csodája lesz, ha mindezt képes lesz elhomályosítani.