Nézelődő
Ne akarj többnek látszani, mint ami vagy. Esetleg: esse quam videri, inkább lenni, mint látszani. Ha Cicero, ha nem, megjegyezhetné a kormányfő. Mert egyelőre – úgy néz ki inkább hisz Gábor Zsazsának – mindegy mit, csak beszéljenek rólam –, mint az ókori Róma bölcsének. Látszani, látszódni akar mindenáron, ezért nyújtózkodik, dagad, a nyakán az ér.
Pedig nem kímélik. Már nem csak a hűvös diplomáciai berkekben kapnak tőle frászt, de az utóbbi hetek „ukrán pávatáncát” látva a minap az orosz köznép sem kímélte. A legtöbb internetes hozzászólásból úgy tűnik, csalódtak, hogy zöld utat engedett az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurónak. Nekiestek, hogy ő is megszavazta az Ukrajnának szánt támogatási csomagot. Ő, aki decemberben még krakéleren vétózott, és sokáig úgy tűnt, most sem lesz egyszerű a megállapodást tető alá hozni. A hírt a legtöbb orosz portál mértékadóan tálalta, a TASZSZ és a RIA Novosztyi is foglalkozott vele, feldolgozták, hogy mit mondtak az uniós vezetők, azt is, hogy mit mondott a szavazás után Orbán. A „magyarázata”, hogy„kaptunk egy ajánlatot, azt elfogadtuk” és „a magyarok pénze biztonságban van” vészesen elkongott a semmibe, a kommentszekciókban ütötték-vágták a magyar kormányfőt: Orbán elárult minket – írta valaki, amire egy másik úgy reagált, hogy Orbán semmit sem ígért Oroszországnak, csak a magyar gazdasági érdekeket tartotta szem előtt. Mások szerint „Orbánt megtörték, mert gyenge”; vagy „megvették kilóra”; „hülyeség volt azt hinni, hogy a magyarok ellen tudnak állni az EU-nak”. „Nem tehetett mást, nem volt választása, különben az EU romba dönti a magyar gazdaságot”, Európában már senkinek sem lehet szabad választása, egy lépés balra, egy lépés jobbra, és már le is lőttek.” Persze, lehet, hogy mindez is csak egy becsomagolt Putyin-üzenet.
Hogy mi mozgatja valójában a kormányfőt, arra példa Direkt36 értesülése: saját kormányának geopolitikai mozgásterét félthette Orbán az ukrán EU-csatlakozástól. A lap egy tavaly tavaszi zártkörű tanácskozásról ír. Itt Orbán arról beszélt, hogy Ukrajna EU-csatlakozása felborítaná az Európán belüli hatalmi viszonyokat, és túl nagy befolyást szerezne a térségben az Egyesült Államok. Orbán azt jósolta, hogy az ukrán csatlakozással létrejön az EU-n belül egy olyan „erőközpont”, amelyet az Egyesült Államok fog uralni katonailag, politikailag és gazdaságilag. Ehhez az észak-közép-európai zónához fog tartozni a három balti állam, Lengyelország, az Oroszország által a területei egy részétől megfosztott Ukrajna, illetve Románia. Ezek olyan országok, amelyek Oroszországtól tartva szorosabb kapcsolatot ápolnak az USA-val.
Érdekes, hogy a kormányfőt jobban aggasztja a szövetséges Amerika esetleges európai túlsúlya, mintsem egy ukrán vereség nyomán bekövetkező orosz fenyegetés, aminek – szemben az összeesküvés-elméletekkel, mivel zsarolja Orbánt Putyin – már ma is lehet realitása. Magyarország léte, szuverenitása, NATO-tagsága lehet éppen a zsarolás tárgya. Ha Orbán magánál van még, mi másnak tudhatjuk be azt, hogy az „Ezeréves magyar államról ne mondják meg a szomszéd szlávok, hogy kik vagyunk”.
Mindenesetre a kormányfő végletesen belegabalyodott a geopolitika magamutogató pókhálójába.
Nem volna jobb, ha a globális lázálmok kergetése helyett a kormányfő ismét megtanulna az ország méretéhez igazodva mutatkozni és esetleg a létezés minőségével kitűnni?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. február 8-án.