A korlátozott háborúk kora véget ért, megkezdődött az átfogó konfiktusok időszaka – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent cikkében Mara Karlin, a Johns Hopkins egyetem professzora, a Brookings Institute vendégkutatója, aki 2021 és 2023 között az Egyesült Államok védelmi miniszterének stratégiai tervezésért felelős miniszterhelyettese volt. (A cikket részletesen tárgyalja Kovács Ferenc, Index, 2024. 11.17.).
Aztán 2022-ben Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Ez lett a második világháború óta a legnagyobb szárazföldi háború Európában. Bár az orosz és ukrán parancsnokság alatt álló erők az egyedüli csapatok, amelyek konkrétan harcolnak egymással, a konfliktus az egész geopolitikai gondolkodást átformálta. Az Egyesült Államok és szövetségesei példátlan pénzügyi és anyagi támogatást nyújtanak Ukrajnának, miközben Kína, Irán és Észak-Korea is döntő módon segíti Oroszországot… Mind Ukrajnában, mind a Közel-Keleten világossá vált, hogy az a viszonylag szűk hatókör, amely a 9/11 utáni korszakban meghatározta a háborúk definícióját, drámaian kiszélesedett. Mondja Mara Karlin, és így zárja: valójában aminek a világ ma tanúja, az ahhoz hasonlít, amit a teoretikusok a múltban „totális háborúnak” neveztek.
kérdés, ami most bennünket közvetlenül érdekel, hogy a NATO-t is negatívan érintő HM-papírok kikerülése, a katonai szervezet bizalmának tartós fogyása, megrendülése mennyiben szolgáltatja ki az országot? Van-e olyan erő, amely a NATO helyébe léphetne?
Ilyen erő nincs, és a jövőben sem mutatkozik, ezért is totális felelőtlenség illúziókba ringatni a közönséget. Minden olyan lépés, amely a bizalmat megingatja, nemzetellenes, mert az ország érdekei ellen van.
Csak így van értelme beszélni arról a képtelenségről, hogy az INC Ransomware (más néven Ransom) nevű hackercsoport feltörte a honvédelmi és rendvédelmi eszközbeszerzéseket lebonyolító VBÜ fájlszerverét, majd feltehetően letöltötte, és titkosította az ott talált dokumentumokat. Ebből több tucat dokumentum képernyőmentését közzé is tették. A nemzetközi hackercsoport ötmillió dollárt kért, hogy a szenzitív katonai adatokat ne tegyék nyilvánosan elérhetővé, illetve újra visszaadják a hozzáférést a dokumentumokhoz. A zsarolást elutasították.
A napi szükség és az elméleti megközelítés is úgy követeli, hogy az ország nyugati elkötelezettsége töretlenül fennmaradjon. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezt sem vehetjük készpénznek.
A kormány új gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek része a konnektivitás, ebbe van becsomagolva a politikai semlegesség, mint a kánaánt ígérő boldog jövő ígérete.
Részletek híján ez meglehetősen homályos jövő. A történelmi tapasztalat mindenesetre óvatosságra int. Az el nem kötelezettek mozgalma már elenyészett, a politikai semlegességnek pedig ma semmi értelme. Hiányzik ugyanis mögüle a létét megteremtő nemzetközi garancia biztosítéka, ami az osztrák semlegességnél megvolt, de még az a – pénzügyi – érdek is, ami svájci semlegességnek utat nyitott. A magyar semlegességnek semmi realitása némi ’56-os nosztlagián túl.
Maradt a Nyugat, és maradt Oroszország. Lehet dönteni. Még lehet.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 21-én.
