Legyen: Kövér házelnök tavaly februárban a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői előtt valóban „csak” annyit mondott, „a magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, a politika másik része pedig az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik. Én ezt a politikai helyzetet tartom a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak, amely Magyarországot fenyegeti.” Tényleg ez volna az a végletes ellentét, amelynek legyőzésével a Fidesz tíz év után egységbe tudná forrasztani a nemzetet?
Látjuk, milyen vihart kavar a még meg sem alakult új szocdem-zöld-liberális német kormány programja, amit Varga Judit igazságügyi miniszter máris úgy kommentált, „Németország elesett! Az új kormány programjának kihirdetése révén ötödik sebességbe kapcsolt gender-őrület is… az LMBTQ-propaganda Németországot is ledöntötte a lábáról – ti. minden uniós tagállamban el kellene ismerni az alternatív családmodelleket -, egyre nagyobb szükség van tehát azokra a közép-európai országokra, amelyek a keresztény értékek és a józan ész mentén védik a jövő generációit a woke forradalmától”.
„A német politikai irányvonal szemben áll nemcsak a magyar kormány politikájával, hanem a közép-európai társadalmak meggyőződésével, mindazzal, amit értékről, családról, integrációról és migrációról gondolnak” – jelentette ki Gulyás Gergely kancelláriaminiszter. Mert „nem európai, hanem kifejezetten nyugat-európai program. Mert egyértelműen európai egyesült államokat akar, hatáskörbővítéssel képzeli el az európai intézmények hatalmának kiterjesztését és a tagállami hatáskörök gyengítését. Mindez élesen szemben áll a magyar, illetve visegrádi országok világlátásával”.
A visegrádiak „világlátását” nem előlegeznénk meg ilyen biztonsággal: kohéziójuk a lengyel-belarusz ellentétek miatt is megrendült. A magyar kormány zavarban van, helyzete emlékeztet Horthyéhoz 1939-ben. Adva van az orosz-belarusz szövetség és a Lukasenko által szervezett ostrom az ellen a Varsó ellen, amely jogállami vitákba bonyolódva vár az EU-tól segítséget – az oroszok ellen. Budapest pedig Moszkva miatt retteg a határozott kiállástól, inkább az Uniónál maszatol. Ami pedig Berlint illeti, nem tennénk nagy tétet a leendő kormány szigorodó kelet-európai politikájára, amely nagyban függ a német tőke érdekeitől és politikai befolyásától, ami viszont terhes a Merkel-korszak örökségével.
Gulyás szerint az EU jövője vagy az „egyetértés az egyet nem értésben” vagy az „éles politikai viták időszaka” lesz. Igaza lehetne, ha az európai reálpolitika nem írná viharos tempóban felül az EU politikai-etikai normarendszerét. Ha Nyugat-Európa nem függne az orosz gáztól, ha Oroszország nem függne az európai energiapiactól. Ha Moszkva nem akarná – most éppen belarusz segítséggel – gyengíteni az Uniót, ha ezt nem segítené a magyar kormány, ha nem volna Pegazus-ügy – nos, akkor a fene se törődne azzal, mit beszélt a házelnök másfél éve. Sejtjük legalább, mi vagy ki fenyegeti itt valójában a nemzetet?
Megjelent a Népszava Vélemény oldalán 2021. november 30-án.
