Nézelődő
Ha valakinek kétségei voltak, hogy fenntartható-e hosszú távon etikátlan-erköcstelen politika, az megkapta a választ az utóbbi hetekben. Nem, nem tartható fenn, az ember – mint a közössége is – előbb-utóbb meghasonlik önmagával, belefárad a saját erkölcstelen politikai hazugságaiba.
Az Európai Parlament (EP) állásfoglalást adott ki Navalnij kapcsán, amely leszögezi: az orosz kormányt és Vlagyimir Putyin elnököt személyesen terheli a büntetőjogi és politikai felelősség az ellenzéki haláláért, ezért jogosan megkérdőjelezhető Putyin elnöki hatalmának törvényessége. Orbán Viktor kormányfő múlt hétfőn, a Parlamentben megköszönte a kormánypárti képviselőknek, (a 133 bátor embernek), hogy „Navalnij-ügyben önmérsékletet tanúsítottak azzal, hogy nem álltak fel, amikor az ellenzék egyperces néma főhajtást kezdeményezett”. „Sovinisztáknak nem jár tisztelet” – jelentette ki Orbán. A kijelentését azzal indokolta, hogy annak, aki a grúzokat patkányoknak nevezte, nem állnak fel a parlamentben. „Egyébként meg nyugodjon békében” – tette hozzá. Szégyenletes és gusztustalan. Ellentétes pályaív: Orbán tisztességes ember volt politikai pályafutása kezdetén, de már nem az. Navalnij ellentmondásos, nacionalista politikusként kezdte pályafutását, és hősként fejezte be. Amint a Magyar Hang megjegyzi: Navalnijt sovinisztaként számon tartani nagyjából olyan, mintha azt mondanánk: Orbán 1989-ben a padlássöprő, németeket kitelepítő, moszkovita Nagy Imrét temette újra ’89-ben a Hősök terén.
De: az egész sokkal szomorúbb. A kormányfő egy sarokkövet rúgott fel. 1990 óta közmegegyezés tárgya, hogy ebben az országban politikai nézeteiért nem ítélhetnek el senkit, a politikát nem kriminizálhatja az állam. Ez eddig minden próbálkozás ellenére, így is volt. De: mit gondoljunk Navalnij kapcsán, amikor azt látjuk, hogy a nemzeti szuverenitásra amúgy oly kényes kormányfő odadobja a meggyilkolt orosz ellenzéki – valamint a saját és a magyar parlament becsületét is – Putyin elnök lába elé.
A kormányfőn csak a törökországi Antalyában megrendezett gazdasági fórumon vendégeskedő Szijjártó Péter tett túl. A magyar főkülügyér kedélyesen elnevetgélt az ellenzéki Navalnij temetésének napján Lavrov orosz külügyminiszterrel. Épp aznap, amikor a KSH adatai alapján kiderült, hogy két év alatt 564 milliárd forintot bukott Magyarország az oroszt gázon, de Szijjártó miniszter nagyon elégedetten nyilatkozott az orosz-magyar energetikai együttműködésről. Azt mondta: a kormány nem hajlandó feláldozni Magyarország energiabiztonságát egy olyan háborúban, amely nem a mi háborúnk. (Még nem az…) Az energiaellátáshoz infrastruktúra kell, „legalábbis amíg nem találják fel, hogyan lehet a földgázt vagy a kőolajat hátizsákban elszállítani”, mi elégedettek vagyunk Oroszországgal, még ha „ennek kimondásához kell is ma némi bátorság Európában”. Nem bátorság, hanem arc kell, nagyon nagy arc.
Nem tudjuk, meddig engedi még a magyar közönség, hogy a hatalom erkölcstelen játékot űzzön vele, leginkább demokráciát ott, ahol nincs demokrácia.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. március 7-én.
