Volt egy amerikai-brit film, Az ordító egér. A hidegháborús paródiát 1959-ben mutatták be. Jack Arnold rendezte, Peter Sellers, Jean Seberg és William Hartnell játszik benne. A történet – amely egyfajta elődje a Monty Python tíz évvel később induló szkeccseinek – egy fiktív európai törpeállamban, Nagy-Fenwick Hercegségben kezdődik, amely éppen gazdasági csőddel néz szembe, mivel legfontosabb exporttermékét, a Pinot Grand Fenwick vörösbort egy amerikai nagyvállalat meghamisította, és dömping áraival kiszorította a piacról. Ám, Bobo Mountjoy gróf, főminiszter (Peter Sellers) ravasz tervet kovácsol: Nagy-Fenwick üzenjen hadat az Egyesült Államoknak, és nyomban adja is meg magát. Használja ki az amerikaiak közmondásos nagylelkűségét, és a legyőzött ellenfélnek nyújtott amerikai gazdasági segélyből építsék újjá az országot…
Na, ez Az ordító egér jutott eszünkbe, Orbán Balázsnak, a kormányfő politikai igazgatójának, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kuratóriumi elnökének szavai hallatán, aki az MCC új székesfehérvári központjának megnyitóján azt mondta: Magyarországnak a kitörés lehetőségeinek kihasználásához „a következő években, évtizedben bravúros politikai mozdulatsort kell végrehajtania”. Orbán, az általa jegyzett, Huszárvágás címmel megjelent könyvről elmondta: a kötet azt bontja ki, hogy a világ „blokkosodni készül”, egyre több háborús konfliktus, egyre több gazdasági szankció, egyre több ellenségeskedés jellemzi, s ez a kiindulópont nem jó Magyarországnak. Úgy látja, hogy „hazánknak stabil, nyitott, kereskedő világra lenne szüksége, és ennek a világnak a felépítésén kell dolgozni”, miközben „a körülöttünk lévő erők egy másik világ felépítésén dolgoznak, ezért nemet kell mondanunk a blokkosodásra”.
Nem tudjuk, hogy egyébként miben állna a „huszárvágás”, bár ami azt illetti, vagdalkozásnak és az egér ordítozásának tanúi lehettünk az utóbbi hetekben. Ha ha kormányfő szándéka az volt, hogy Gábor Zsazsa szellemét idézze meg (mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam), hát az sikerült. Orbán, a kormány és az ország nemzetközi tekintélye „a béka feneke” alatt van, köszönhetően az ukrajnai támogatás megfúrásának és svéd NATO-csatlakozás körüli flik-flakkozásnak.
A magyar külpolitika szánalmas és egyben gyötrelmes hetén van túl, nem beszélve a járulékos török és szlovák keservekről. Nélkülözi a távlatos látásmódot, az elveket, amelyekkel képviselnie kellene a nemzet érdekeit. Pedig a kormányfő már saját kezébe vette a tárca irányítását. Látni, mennyire kong az ürességtől a nemzeti szuverenitás szólama, akár egy egér ordítása. Csak az menti meg Szijjártó miniszter fejét, hogy egy ellenzéki lap megjósolja közeli bukását, pedig talán ő tehet a legkevésbé róla.
Ami Orbán politikai igazgatót illeti, ő rámutatott: zajlik a közéleti vita, hogy Magyarország jó úton jár-e és szerinte, igen, ezért írta meg a könyvét. Azt szeretné bemutatni, hogy ezt „nem csak a magyarok gondolják így, hanem sokan hasonlóképpen látják a világ átalakulását”.
Mi például kényszerblokkosodást látunk, ha már látni kell valamit. Az utca egyik oldalán a „haldokló Nyugatot”, a másikon pedig Putyint véljük felfedezni halálos ölelésre készen. Félúton meg az egér ordít.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. február 1-jén.
