Nézelődő
Az olaszországi Velencében ismét szigorítottak a turizmusra vonatkozó szabályokon: tilos lesz hangszórókat használni, és a huszonöt főnél nagyobb turistacsoportokat is betiltják. Az intézkedéseket azért vezették be, hogy korlátozzák a túlzott turizmus negatív hatásait, legalábbis a tisztségviselők szerint. Erre azért lehet szükség, mert Velence Európa egyik legkedveltebb és leglátogatottabb úticélja. A város az idei év elején öt eurós napi belépési díjat vezetett be, 2021-ben pedig a tengerjáró hajóknak tiltották meg a kikötést – írja a BBC. A turizmust sokan Velence legégetőbb problémájának tartják. A város állandó lakossága nagyjából 250 ezer fő, 2019-ben azonban több mint 13 millió turista fordult meg az utcákon. A látogatók száma azóta ugyan csökkent valamelyest, de az elkövetkező években várhatóan ismét eléri, sőt, meg is haladhatja a koronavírus-járvány előtti szintet. A helyiek közül többen már el is költöztek, mondván, hogy nem bírják elviselni a turistákat.
A túlzott turizmus az egyik legégetőbb problémája Velencének. Velence több lépést tett a tömegturizmus hatásainak mérséklésére, 2021-ben megtiltották a sétahajók kikötését a történelmi negyedben. Az UNESCO szakértői tavaly arra figyelmeztettek, hogy Velence felkerülhet a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára, mivel az éghajlatváltozás és a tömegturizmus visszafordíthatatlan változásokkal fenyeget. Az ENSZ kulturális szerve végül nem vette fel Velencét a listára, miután elismerte, ha a sziget problémáit egy árvízvédelmi rendszerrel és a tömegturizmus hatásának csökkentésére irányuló intézkedésekkel próbálják kezelni.
Miközben Velence továbbra is próbálgatja a belépődíjat az egy napra odalátogatók számára, a svájci Alpokban egy népszerű falu, Lauterbrunnen is, követni akarja a példáját – írja a CNN.
A világon már több mint hatvan olyan úti cél van, ahol már létezik ilyen turistaadó, bár az ilyen idegenforgalmi adók bevezetése gyakran ellentmondásosnak bizonyul.
A velencei belépési díjat például egyes helyiek tiltakozással fogadták, úgy érezték, hogy otthonukat vidámparkká változtatják.
Nem azért mondom, voltam Velencében, többször is. Busszal a Róma térig, onnan vaporettó a Dózse-palotáig, aztán gyalog ki a kanyargós, szűk, áporodott, hámló vakolatút utcákon kerengve a száradó ruhák, kavargó lepedők felhőiben, nem tévesztve szem elől a Róma tér céltábláját.
Voltam Velencében. Voltam fullasztó hőségben, amikor, a kóbor kutyák hálás szemmel lihegve köszönték meg a hidak tövébe kitett vizet. Voltam zuhogó esőben, amikor, a motorcsónak szinte eltűnt a hullámokban. Eltátottam a szám, amikor először kiszálltam a tömött vaporettóból és átnéztem a túlsó partra. Nem akartam hinni a szememnek. Az emberi hülyeség és a sarokba szorított találékonyság diadalát láttam az orrom előtt: várost a vízen. Zavartan kuncogok még ma is.
Talán el sem hiszitek, de maga volt a lassan már elsiratott csoda.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. június 6-án.
