A magyar falka elaludt. De az is lehet, vezényszóra vár, hogy neki ugorhasson a német kormánynak. Robert Habeck új német (zöld) gazdasági és klímavédelmi miniszter kedden azt mondta: „Tömegében lesz szükség bevándorlókra Németországban, hogy megakadályozzák a termelékenység csökkenését és a megújuló energiaforrásokra való áttérés kudarcát, amelyeket a súlyos munkaerőhiány idézhetne elő. Ma 300 ezer betöltetlen állás van az országban, de ez akár egymillióra, sőt még tovább emelkedhet”. Magyar részről meg semmi kommentár, de még csak egy futó külügyéri felszólamlás sem, hogy a homogén nemzetállami szuverenitás szent esküjéhez híven Magyarország elutasítja a merkeli örökséget hurcoló német utat (l. még: Willkommenskultur). Úgy tűnik, az idők végezetéig makogva beleragadtunk a nyúlfarknyi határkerítést övező mezsgye sarába.
Nem mindig volt ez így. Egy 2013-as kormányrendetet még az európai etikai és emberi jogi normákkal teljes összhangban határozta meg a menekültekkel és migránsokkal kapcsolatos, minden részletre kiterjedő teendőket. Azt is kimondta, hogy támogatja a legális migráció minden formáját, mert „a hazai népességfogyás és alacsony foglalkoztatottság mellett a növekedést, az újraelosztást, a nyugellátás fenntarthatóságát a képzett munkaerő ellenőrzött bevándorlása is segítheti…”
Aztán jött az éles kanyar, a 2015. januári, Charlie Hebdo elleni terrortámadás, amely után Orbán Viktor is Párizsban vonult Európa vezetőivel a terror ellen. Majd még ott, helyben nyilatkozott az M1-nek, meghirdetve a menekültellenességet. 2015 novemberében aztán az újabb párizsi merényletek után a Fidesz elhalasztotta tisztújító kongresszusát, „nem akarunk ünnepelni”, helyette egy szűk kör – Orbán, Rogán Antal, Habony Árpád, Tuzson Bence, Kubatov Gábor és Kósa Lajos – kitalálta, mi legyen az újabb magyar álláspont. Lett: a gazdasági bevándorlás rossz Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért meg kell állítani… „Nem fogjuk megengedni, legalábbis, amíg én vagyok a miniszterelnök, addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni… Nem akarunk tőlünk különböző, kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk magyar országként megtartani”.
A 2017-es választási kampányt már Soros György és az ő „terve” uralta a 2015-ös magyarországi „humanitárius válsághelyzet” napirenden tartott emlékezetével. Megőriztük belőle azóta is az idegengyűlöletet, más kultúrák elutasítását, és egy keresztényfundamentalista Európa orbáni rémálmát. De vajon milyen Európa maradna utánuk? Ahol fogy a népesség és nyoma sincs a szociális, jóléti államoknak, csak a modern rabszolgaságnak. Mert, ha Európa lefölözi is a menekültek krém-értelmiségét, ki fogja elvégezni nem kedvelt, rosszul fizetett munkákat, ha egyszer mindenki fogja magát és hazamegy a „saját homogén nemzetébe”?
Ez volna a Nyugat igazi alkonya.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 14-én.