Csak bambulok magam elé: nem, nem értek most sem a focihoz, „csak”, mint többmiliárdnyian a Földön, szeretem. És mit látok? Épp a szemem előtt ölik le a világ legnépszerűbb játékát. Mert amit a VAR tesz a focival, az nem más, mint nyilvánosan, sokszor tízezer néző szeme láttára elkövetett gyilkosság.
A futball a világ legegyszerűbb játéka, még a legbonyolultabbnak tetsző lesszabályt is gyorsan fel tudja fogni bárki, akinek a legcsekélyebb érdeklődése van is iránta. És, ha nincs, akkor ott a bíró. Az az ember, aki egyedül hivatott (volt) megítélni a pályán történteket. (A futball legzseniálisabb találmánya az volt, hogy a bíró a pálya része, ez megszűnt, ha véletlenül hozzáér a labda, feldobással kell folytatni a játékot. Miért is?) Azt is ő ítélhette meg, hogy meddig tart a meccs. Az órát persze most is nézheti, de hogy mit kell „időnek” betudnia, azt már előírják neki. Így lesz a 90 percből 110…
A bírótól elvették ezt az autonómiáját is, al-sípmesterré fokozta le a technika, a VAR, amelynek döntésére – ez is tucatnyi embert takar – hosszú perceket kell várni, hogy aztán ugyanúgy (?) lehessen keresetlen szavakkal szidni őt, mint valaha a bírót, egymagát.
Tragikomikus dolgok történnek a pályán: a bíró felelősségét feldarabolta a VAR, „aki” valami zegzugos szobában képernyőkre meredve centizgeti a csatár és a védő helyzetét. A meccs közben áll, „legfeljebb” visszavonják a gólt, „legfeljebb” visszarendelik a csapatokat a már lefújt mérkőzésre…
Az igazi gyilkos a videóbíró, ez a „láthatatlan” kéz, amely szabadon piszkálódik. Amely elvitatja a játék minden örömét és bosszúságát. Mi pedig elfeledhetjük örökre Diego Maradona „isteni kezét”, a „vak bíró” szidalmazását a lelátókón és a kocsmákban. Elfeledhetjük mindazt, ami ezt a játékot azzá tette, ami: játékká.
Nem kellene hagyni: gyilkoljuk le a videóbírót, amíg nem késő, mert örökre búcsút mondhatunk a futballnak is!
Címkép: VAR-szoba
Forrás: Újnépszabadság
