Nézelődő
„Az Európai Bizottság Jourová nevű alelnöke sajnálkozik, amiért nem sikerült Orbánt visszavezetnie a demokratikus útra. Ó, szent együgyűség! Közben a Bizottság elérhetővé tesz egy újabb adag pénzt a magyar maffia számára. A legújabb „nagy dobás”, hogy 120 képviselő kezdeményezésére az Európai Parlament beperelné a kifizetések miatt a Bizottságot, újabb évekig tartó folyamatot indítva meg az aztán további évekig nyúló 7-es cikkely-folyamat előszobájaként. Hiába, hamar munka ritkán jó.
Közben Ukrajnának már az USA is azt javasolja, álljon be védekezésre, magyarán a legjobb esetben is kínáljon fel majd területeket a békéért. Putyin azonban inkább megvárja Trumpot, akinél adott esetben kivívhatja az egész ország bekebelezését, esetleg Kárpátalját kivéve.
Minden hónappal romlanak Európa stratégiai pozíciói, de Brüsszelben jól fogy a homár a Calamarival, csúszik a Sauvignon blanc, és kedélyes a kvaterka. Itthon a kirakatellenzék felveszi a havi apanázst. Egy rakás szerencsétlenség, amiben ülünk, és egyre büdösebb. 1937 redivivus vagy csak az Eurázsiai Unió magzatkora?”
Béndek Péter filozófus keserű szavai ezek a Facebook-ról, amely keserű igazság tömören leírja azt a kritikát, ami az egész Uniót illeti, ami – lehet mondani – a demokratikus Európa egészét illeti. Mindenekelőtt azért, mert túl későn reagált az Orbán-jelenségre, hagyta, hogy az autoriter gondolkodás-berendezkedés gyökeret verjen a földrészen, példát mutathasson Európában, hogy a „magyar példa kikezdje az európai demokráciát. Attól kezdve, hogy az Orbán-kormány parlamentáris puccsal hatalomra került 2010-ben és hogy utána rögtön az erős Unió mellett szónokolt, módszeresen bontotta le a demokrácia intézményrendszerét, addig, amíg az egész magyar társadalomban ki nem virágzott a autoriter rendszer. Ez volt Angela Merkel legnagyobb tévedése, meg az, hogy Orbánt meg lehet győzni arról, hogy téves úton jár. De: meggyőzhetetlen. A magyar nép is csendben nézi, amint a rendszer békés úton már leválthatatlanná lesz, az ország pedig kifelé sodródik az EU-ból, amely elkésett: Magyarországnak, amíg ez a rendszer hatalmon van, semmi keresnivalója az Unióban, ha az EU nem szabadul meg tőle, magát teszi tönkre.
Ha későn is, de a maga módján felébredt Európai Parlament is. „Az EU semmilyen módon sem engedhet a zsarolásnak, és nem alkudozhat az EU és szövetségesei stratégiai érdekeiről úgy, hogy cserében feladja értékeit”. A huszonhat tagállam a több mint öt éve tartó és döntéseket eddig nem produkáló hetes cikkelyes eljárás keretében juthat erre az álláspontra, aminek eredményeként megvonhat a magyar kormánytól bizonyos, a tagsággal járó jogokat, például a szavazati jogot. Egy párhuzamosan futó, százhúsz aláírást tartalmazó parlamenti petíció is arra kéri az EP elnökét, hogy a képviselő-testület önálló indítványban sürgessen lépéseket a folyamatban. A finn kereszténydemokrata Petri Sarvamaa, az aláírásgyűjtés kezdeményezője azzal magyarázta az akciót, hogy az idő sürget, mivel Magyarország valóban kezd ártani az Unió döntéshozatali képességének.
Közben megszólalt a luxemburgi miniszterelnök, aki a Politicónak adott interjúja szerint arra törekszik, hogy újra közelebb hozza Brüsszelt és Budapestet. Luc Frieden Budapestre látogatna, mert „Orbán elszigeteltségéért az EU is okolható… Néha megdöbbent, milyen kevés erőfeszítést tesznek egyesek annak megértésére, mit gondol a másik fél”– magyarázta. Csakhogy tudjuk, mire gondol, ő maga árulta el. Ha az EP-választások úgy hozzák, át akarja venni a hatalmat az EU-ban is. A magyarok pedig már megtapasztalhatták, hová vezet az efféle parlamentáris puccs.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 25-én.
