Nézelődő
Robosztus méretű és súlyú, szinte kezelhetetlen kötet megjelenését jelentették be tegnap a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban egy sajtótájékoztatón: megjelent ugyanis Antall Péternek, a néhai kormányfő fiának, az MTI volt fotóriporterének könyve (Szubjektív az objektíven keresztül), amely egy több kötetre tervezett sorozat első része, és nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bemutassa Antall József volt miniszterelnök politikai pályáját.
A kötet páratlan: egyszerre – szerencsére visszafogott – önéletrajz, a politikus Antall arcképe igen sok belső információval, amelyek jó érzékkel elkerülik az intimpista pletykák színvonalát, és persze Antall kormányfői tevékenységének fotódokumentációja. Egyben egyfajta tükörképe egy nyugtalan korszaknak, amely nemcsak a magyar liberalizmus, hanem a magyar konzervativizmus elillanását is elhozta. A kötet nem csak méltó emlékezés az államférfira, a rendszerváltozás éveinek meghatározó politikusára, hanem egyben alkalom arra is, hogy Antall elfoglalhassa helyét a magyar történelemben. Ha mindez nem sikerülne – és erős kétségeink vannak a sikert illetően –, úgy az megerősít bennünket abban: bár az ország eminens érdeke azt kívánná, hogy a magyar politikai konzervativizmus új életre keljen, ma egyetlen politikai erőnek sem érdeke ez, legkevésbé a kormánypártoké.
Ma már talán annyi elmondható, nemcsak Antall már meg nem élt tragédiája, hogy miközben értékrendjének meghatározó elemei a demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak, aközben nem tudott időben fellépni pártjának jobbszárnya ellen, amely őt magát is igyekezett mind jobbra nyomni. Ezek az irányzatok Csurka István vezetésével a szélsőjobboldali radikalizmus szószólói lettek. Antall, bár figyelmeztették, nem nem figyelt ezekre a hangokra, sem a Demokratikus Charta belső vitáinak valódi tartalmára, azt csak politikai ellenfeleként azonosította, ami tévedés volt. Az volt a szélsőjobboldali veszély eltúlzása is. Mindez együtt pedig – a közmédia kormánypárti megszállásával együtt – messze túlment a politikai légkör átmeneti megmérgezésén. Vagy azon, hogy az egészet a demokrácia gyermekbetegségének tudjuk be.
Sokkal több volt ez. Az ország kettéosztása bevégeztetett, az egyik áldozat a magyar konzervativizmus lett: a Fidesz tanult és tanult, a következményeit nyögjük. Közben, úgy látszik, hogy az értelmiség osztályhatalmának bekövetkeztét jósoló, egykor nagy hatású teóriákkal szemben azoknak lett igazuk, akik szerint „nem az értelmiség osztályhatalmának, hanem a tömegdemokráciának az ideje jött el” – írja Bozóki András. A tömegdemokráciák minden negatív következményével együtt. De ez már is ismerős lehet a hétköznapokból.
A vesztőhelyen a magyar demokrácia, virágzik a populizmus, a korrupció, a nacionalizmus.
(Antall Péter: Szubjektív az objektíven keresztül. Antall József tudásközpont és MAAC Kft., szerkesztette és a szöveget gondozta Soós Kálmán. Képszerkesztő Tóth Tibor.)
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. október 19-én.