A lényeget 2015 novembere óta tudjuk Lánczi Andrástól: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. A hazugság is az volt – és maradt. Lánczi akkor azzal magyarázta kijelentését, hogy a Fidesznek fontos a hazai vállalkozói réteg megerősödése, ami önmagában is ormótlan hazugságnak bizonyult, ha az azóta történteket nézzük: a mamelukréteg erősödött, más nem.
A megjegyzés idővel általános magyarázata lett a rendszer hazugságának azzal, hogy relativizálta a korrupciót, amely „politikai nézőpont” kérdése lett. A korszaknak szánt rendszer lényege lett a kiterjesztett hazugság. A magánnyugdíj-pénztárak ellopásától tíz év alatt eljutottunk a külföldi hitelből finanszírozott gazdaságig, az EU-ellenességig, a Pegasus-botrányig, a kormányzati lehallgatásig. („Működésbe lépett fake news hálózat, a jól felépített nemzetközi hisztériakeltés újabb fejezete” – kommentált Varga Judit igazságügyi miniszter, miután felháborodott, hogy az RTL Klub kérdezni merte a Pegasus-ügyről). De a kettős valóság, amit a hatalom meg akar etetni a köznéppel, felbukkan a járványadatokban és a kórházak valóságában is. Ennek valódi mélységét akkor értjük csak meg, amikor a parlamentben szót kér egy fideszes képviselő, és elmeséli, ő maga hogyan élte épp csak túl Covidot, miután véletlenül felszabadult egy műtüdő. Mindenki meghalt körülötte – mondta ki a való-valóságot.
A Corvinus volt rektora a héten is megszólalt. A Magyar Nemzetnek azt mondta, téves megközelítés, hogy a kormány el akarná foglalni az egyetemeket, „hiszen elfoglalni egy földet, egy fizikai valóságot lehet. Agyakat, gondolkodást nem lehet elfoglalni”. Véglegesen biztos nem, de hosszú évekre megszállni lehet, sőt – mint a Fidesz meg van róla győződve – kell is, mert a közgondolkodás uralása nélkül lehetetlen a hatalom megtartása. Márpedig ez a cél, emiatt kell újabb és újabb ellenséget kreálni. Mert „minden kormánynak van politikai elképzelése és véleménye az intellektuális folyamatokról”, és így természetesen van harc, de ez nem korlátlan. Az ilyen csatákat csak intellektuális értelemben lehet megnyerni” – jelenti ki Lánczi, aztán megmagyarázza: „most van először igazából módja a rendszerváltás óta egy jobboldali kormánynak, hogy megmutassa, mit gondol az egyetemekről és a kultúra egészéről.”
Lehet, hogy ebben volna akár igazság is, ha nem követné a kirekesztés akarata – a hatvanas évek újbaloldali mozgalmainak visszatérése a radikális baloldali liberális woke-mozgalomban -, a riogatás „az egalitarianizmus kommunista ideológiai tulajdonságaival”, az egyetemek közvetlen, nyílt politikai leigázásával. Aztán a valódi cél: „az egyetem mindig tekintélyelvű intézmény volt, ahogy az egyház vagy a hadsereg is.” Egyetemi autonómiáról szó se essék.
Ez a hazugság kora. De van itt még valami: „Csak szabad, gondolkodó emberek együttműködése tart fenn egy egyetemet” – hezitál Lánczi. Ha venné magának a bátorságot, és egyetem helyett társadalmat írna, mindjárt fényt kapna a hazugság láncolata.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. szeptember 24-én.
