Nézelődő
„Ha lehetőséget kapok rá, személyesen szeretném megvédeni a kastélytörvényt az Alkotmánybíróságon!” – írja a Facebookon Lázár János építési és közlekedési miniszter, elhallgatva egy korábbi bejegyzését, amelyben „gyávaságnak” és „régi kommunista reflexeknek” tudja be, hogy Novák Katalin köztársasági elnök vétójogával élve az Alkotmánybírósághoz küldte a „kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről” szóló törvényt. Az ő értelmezése szerint ugyanis a jogszabály lehetővé tenné, hogy ingyenesen magánkézbe adják az állami tulajdonú kastélyokat – az államfő ez ellen emelt kifogást, amikor normakontrollra küldte a javaslatot.
Ezzel szemben áll Lázár, aki szerint „az Építési és Közlekedési Minisztérium kidolgozott egy törvényt, amely képes ellenőrzött módon bevonni a magántőkét kiemelt műemlékeink megőrzésébe és fenntartásába. Az állam ugyanis egyedül nem bírja: sem felújítani, sem fenntartani ezt az értékes örökséget. Márpedig a közpénzek elherdálása az is, ha valamit milliárdokból felújítunk, aztán hagyunk lassan újra tönkremenni. Ezt a gyakorlatot nem szabad folytatni. Ha azonban lehetővé tesszük, hogy egyes nagyvállalatok, felelős szervezetek, önkormányzatok vagy egyházak örökbefogadhassanak egy-egy ilyen műemléket, akkor a nemzeti örökségünket is megőrizzük és még közpénzt is megtakarítunk. A kastélyok örökbefogadását lehető tévő törvény erről szól. Megőrzi és kifényesíti a családi ezüstöt, nem pedig elkótyavetyéli, hiszen a lehetőséget erős jogi garanciákhoz köti. A végső szó mindig az államé. Ezt a törvényt nem írta alá a Köztársasági elnök asszony. Egyelőre… Hivatalosan is jeleztem az Alkotmánybíróságnak, hogy kezdeményezem a személyes meghallgatásomat. Meg kívánok jelenni a taláros testület teljes ülésén, hogy megvédjem a törvényt, amelynek a támogatását az Elnök asszony egyedül nem merte vállalni. Vagy azért, mert félreértette annak szövegét, vagy azért, mert jó pontot akart szerezni azoknál, akik ellenzik a törvényt. Csakhogy az ellenzők nem szakmai, hanem politikai alapon támadják az új jogszabályt: szándékosan összemossák a magántőke ellenőrzött bevonását a magánosítással, a nemzeti vagyon megőrzését annak eltékozolásával. Nem azzal lehet megőrizni a nemzet egységét, ha félünk a változástól. Változásra, új szabályozásra van szükség. Hiszek abban, hogy az Alkotmánybíróság mer hűséges lenni az esküjéhez: jogi és szakmai alapon dönt majd, nem pedig politikai megfontolásból. A nemzet épített örökségének megőrzéséhez szükség van erre a törvényre.”
Hogy mennyire súlyos lehet általában is a költségvetés állapota, azt jelzi Lázár miniszter kétségbeesettnek tűnő mozdulata, amellyel saját fejét ajánlja fel törvényért cserébe. Csak sajnálni lehet, hogy nem akad senki, aki ezt kicsit is komolyabb venné, hogy bizonyítsa, lehet, hogy törvényre szükség van a családi ezüst megőrzéséhez, csak éppen nem erre a törvényre. Amúgy a köztársaság minden intézménye a végletekig ki van éheztetve, csakúgy, mint a lakosság, miközben 2023-ban 4593 milliárd forint volt a költségvetési hiány. És nincs az a családi ezüst, ami ezt pótolhatná a hiányt. Még Lázár „önfeláldozó hadoválása” a nemzet érdekeiről is súlytalan, az AB saját maradék tekintélyét is kockára teszi, ha maga elé engedi a minisztert. Súlyosabb szavakra lenne itt már szükség…
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 11-én.