„Ez a világon a legnagyobb gonoszság, amikor az embereket megpróbálják megosztani, bármi miatt.” – mondta a Szegedi Borfesztiválon Molnár Ferenc „Caramel”. Őt aztán további énekesek sora követte, mind az összetartozásról beszéltek. És valóban, a világ legnagyobb gonoszsága, hogy tizenöt éve gyűlölnünk kell hol a migránsokat, hol a melegeket, hol Gyurcsányt, hol Sorost, de most a Fidesz eljutott odáig, hogy egymást kéne gyűlölnünk. Mindezt ráadásul valami turbó sebességben, lélekölően agresszív stílusban.
Gondolom, a felszólalókon sokan elhúzzák a szájukat, és eltartott kisujjal kérdik, hát hol voltak ezek eddig? Miért hallgattak? Én meg visszakérdeznék: nem mindegy? Most itt vannak, most megszólaltak. Szépen kérem, örüljünk annak, hogy olyan emberek is felemelik a hangjukat, akik képesek eljutni azokhoz, akikhez a túlzottan kényes ízlésű értelmiség sosem tudott.
Ők azok néhányan, akik magukra vállalták, hogy a nyakukba zúduljon a kormánymédia ocsmány lejárató cunamija, mert azt senki nem ússza meg, aki kinyitja a száját.
Az is lehet, hogy a már előre fixált koncertek közül jó párnak búcsút inthetnek, csak azért, mert elmondták: légyszi, ne utáljuk már egymást. Eközben a Fidesz saját sztárjai, Muri Enikő, Dopeman arról beszélnek, hogy nincs itt semmiféle látnivaló, virágzik a demokrácia, a szólásszabadság, senkit nem vitt el a fekete autó.
Komolyan eldobom az agyam. Ezek a jómadarak arról beszélnek, hogy a rendszer még valójában nem tart ott, hogy egy rendszerkritikáért bebörtönöz, megver, megöl embereket. Csak ellehetetlenít, egzisztenciálisan, mentális megpróbál kicsinálni, hátha mindenki magától befogja. Jelzem, mindezt egész jó sikerrátával. Szóval nem négy-öt embernek kéne megszólalni, hanem mindenkinek, aki nem ezt a jövőt képzeli el magának, a gyerekeinek, unokáinak. A tét a szabadság, a tiéd, az enyém és mindenkié, azé is, aki nem tud róla. Most még lehet beszélni, még nem késő elmondani: mi tényleg mind magyar emberek vagyunk, egytől egyig.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 29-én.
