Franciaországban július 14-e az ország nemzeti ünnepe. 1789. július 14-én a párizsi nép elfoglalta és lerombolta az önkényuralom gyűlölt jelképét, a Bastille erődjét, ezzel kezdődött a nagy francia forradalom.
Ami utána történt: a történelem legnagyobb fordulatainak egyike. Az ünnepen is többről van szó, mint szónoklatokról, felvonulásról, tűzijátékról és bálokról: a Bastille bevétele, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, a Köztársaság megalapítása,a trikolór, a Marseillaise, Marianne… mindezek együtt határozzák meg július 14-e jelentőségét.
A Köztársaság szimbólumai – Les symboles de la République
A kokárda
1789. július 17-én, három nappal a forradalom után, XVI. Lajos a párizsi városházán megkapja a háromszínű kokárdáját. A három színű – kék, fehér és piros – kokárda egyike a Francia Köztársaság nagy szimbólumainak. A legenda azt beszéli, hogy csak kékből és pirosból állt, de La Fayette márki – a Nemzeti Gárda vezetője -, XVI. Lajos iránti tisztelete jeléül kérte, hogy adják hozzá a fehéret. A kokárda kitűzése kötelezővé válik és azok, akik megtagadják viseletét börtönbüntetést kaphatnak. A kokárda a KÖZTÁRSASÁG jelképe!
A kokárda színei 1794. február 15-től már Franciaország nemzeti zászlaján feszülnek. Jacques-Louis David festő által tervezve, kék, fehér, piros függőleges csíkokból tevődik össze, és jobban a Köztársaságot, a Szabadságot, Egyenlőséget és Testvériséget szimbolizálja.
A frígiai sapka
A frígiai sapka a forradalom másik erős szimbóluma. Görög rabszolgáktól vagy római rabszolgáktól kölcsönözve, 1793-tól 1794-ig a szabadság legelszántabb támogatói viselték, akik nem féltek abban mutatkozni. Amiért ennyire ismert, nem más, mint hogy Marianne, a Köztársaság jelképének fejkötője is.
Marianne
Marianne, így nevezünk egy allegorikus Köztársaságot vagyis annak megtestesülését. Ez a nő viseli a híres frígiai sapkát. Ő szimbolizálja az anyaországot, és a köztársaság értékeit, amelynek jól ismert mottója: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”. Szobra minden városházán megtalálható, sőt még postai bélyegeken is.
1789. augusztus 4-ről 5-re virradó éjszaka, a Közgyűlés kihirdeti a történelem egyik legfontosabb dokumentumait, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. Eltörölve minden kiváltságot, kijelenti: „Minden ember szabadon és egyenlő jogokkal születik”. A nyilatkozat tizenhét cikkelyben veszi sorra az emberek, a polgárok és a társadalom jogait. Ez egy olyan dokumentum, amely még ma is alapvető Franciaország történetében.
A Marseillaise
Egy hazafias dal kísérte a francia forradalmat, amely később Franciaország himnusza lett: ez a Marseillaise. Különös részlet, hogy Rouget de Lisle írta 1792-ben Rajna hadseregnek Strasbourgban (és nem Marseille-ben, mint azt gondolnánk), mégpedig Franciaország Ausztriának küldött hadüzenetét követve. A Marseillaise, a győzelemre való harcra buzdítás himnusza. 1795-ben fogadták el nemzeti himnuszként.
Un chant patriotique accompagna la Révolution française et devint par la suite l’hymne national de la France : la Marseillaise. Détail marrant, elle fut écrite en une nuit par Rouget de Lisle en 1792 pour l’armée du Rhin à Strasbourg (et non à Marseille comme on pourrait le penser !), suite à la déclaration de guerre de la France à l’Autriche. Véritable hymne à la liberté, la Marseillaise était un appel au combat pour la victoire. C’est le 14 juillet 1795 qu’elle est adoptée comme hymne national.
„A szabadság vezeti a népet” Eugène Delacroix festménye. Nincs közvetlen kapcsolata az 1789-es forradalommal, viszont az 1830-as úgynevezett „Révolution des trois glorieuses”-zel igen. Erőteljes szimbóluma, a francia zászlóval integető és a szabadság után vágyakozó embereket vezető nő miatt, ez a festmény a Francia Köztársaság és a demokrácia jelképévé vált.
„La liberté guidant le peuple” est un tableau du peintre Eugène Delacroix. Celui-ci n’a pas de rapport direct avec la Révolution de 1789 mais avec celle de 1830 nommée „Révolution des 3 glorieuses”. Toutefois, de par son symbole puissant (une femme brandissant le drapeau français et guidant le peuple dans sa volonté d’être libre), ce tableau est devenu un des symboles les plus importants de la République française et de la démocratie !
1880. május 21-én, Benjamin Raspail országgyűlési képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, miszerint A Köztársaság július 14-ét jelöli ki a Nemzeti Ünnep napjává. A közgyűlés megszavazza, a Szenátus pedig jóváhagyja. A törvényt 1880. július 6-án terjesztik elő: „A Köztársaság elfogadja július 14-ét mint a Nemzeti Ünnep napját.”
