2018-ban jelent meg egy – sajtósok és politikusok számára is, sőt, mondhatni elsősorban sajtósok számára nélkülözhetetlen – kézikönyv: a DIPLOMÁCIAI LEXIKON. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK KÉZIKÖNYVE (Éghajlat Könyvkiadó Budapest, 2018). Szerzőnk felhívja a figyelmet, hogy a munka („jó hét és félszáz oldal”!) elérhető online is! Böngészni is izgalmas, de mindenekelőtt hasznos munkaeszköz: kiválóan megírt címszavak, intézménynevek, protokoll… szakszerű magyarázatok… Ennyi a reklám, következzék a rövid recenzió. – A szerk.)
DIPLOMÁCIAI LEXIKON. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK KÉZIKÖNYVE
Viszonylag friss (2018 nyarán mutatták be), de eleddig nem tudtam róla. Mea culpa.
Az általam nem ismert Éghajlat Kiadó, Budapest gondozta, az MTA – és természetesen a KKM – támogatta. Rengeteg szak-szerző járult hozzá megalkotásához. A rangos, a szakmát értő Szerkesztőbizottság alig fér el egy oldalon…
A szerkesztőbizottság elnöke: Martonyi János; a kötet szakmai főszerkesztője: Bába Iván.
A nagyközönségnek szánt Lexikon tizenegy tematikus fejezetét jó szakemberek írták – reméljük, sine ira et studio. (Nem volt időm, hogy szakmai, illetve párt-elkötelezettségi vagy pártsemlegességi szemszögből különösebben megvizsgáljam.) Első ránézésre a szakmához közelebb állók (külügyérek, külkeresek, újságírók, történészek, egyetemisták stb.) is haszonnal forgathatják a nemzetközi kapcsolatok eme hiánypótló kézikönyvét. A ’protokoll’ vagy a ’konzuli’ fejezet például igen bőséges, önálló füzetként is elmenne…
Van egy rövid – ’teljességre nem törekvő’ – összeállítás a híresebb (rangosabb) magyar diplomatákról, valamint – névjegyszerűen – a szakma ismert, aktív vagy ’celeb’ képviselőiről is; külön fejezetben foglalták össze a magyar külügyminisztereket. (Megjegyzésem: hiányolom, hogy Batthyány Kázmérnál nem emelik ki: ő volt az első magyar külügyminiszter – és azt sem jegyzik meg, hogy egykori várában, Siklósonvan újratemetve; a szertartáson, siklósi lévén, magam is részt vettem…)
Néhány címszót találomra kiemeltem, illusztrációnak.
*
Esztergályos Ferenc (Szeged, 1927. március 4. – Budapest, 2002. július 31.) Tisztviselőcsaládban született. Érettségi után 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. Ezt követően a MADISZ szegedi szervezőtitkára lett. 1947-től a rendőrség államvédelmi osztályának munkatársa, 1950–1952 között az ÁVH Hírszerzési Főosztályának osztályvezetője. 1952–1956 között a Magyarok Világszövetségének főtitkár-helyettese. 1957-ben került a Külügyminisztérium apparátusába; beosztott diplomata Bécsben 1960-ig, közben a Hazatelepítési Bizottság vezetője 1957–1960 között. Az 1960–1963-as években a Külügyminisztériumban osztályvezető-helyettes. 1963-tól rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, 1964-től rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. 1963-tól követ, 1964-től nagykövet Stockholmban 1969-ig, akkreditálva Izlandon és Norvégiában. 1969 – 1973 között a Központban a skandináv országokkal foglalkozó VI. Területi Osztály vezető-je. 1971-ben befejezte a Politikai Főiskolán tanulmányait, marxizmus–leninizmus oktatói szakképzettséget szerzett. 1973-ban Saigonban a Vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság (NEFB) magyar tagozatának vezetője. 1975–1981 között Magyarország washingtoni nagykövete. Főosztályvezető 1981–1984 között, 1984. január 1-jével külügyminiszter-helyettes lett. Az MSZMP KB Külügyi Osztálya 1986 márciusában megbízatásából való felmentését kezdeményezte, mert Magyarország New York-i ENSZ képviseletének vezetőjévé kívánták kinevezni. E megbízatását 1990-ig töltötte be.
*
Prandler Árpád (Kaposvár, 1930. február 23. – Budapest, 2014. február 5.) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1948–1952 között jogi, a Bölcsészettudományi Karon 1954–1958 között középiskolai tanári végzettséget szerzett. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanársegéd, 1952–1958 között adjunktus, 1956–1957 között a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének főtitkára. A Nemzetközi Diákszövetség magyar képviselője Prágában 1959–1962 között, a magyar ENSZ Képviselet tanácsosa New York-ban 1963–1968 között, az ENSZ Közgyűlés magyar delegációjának tagja. 1974–1983 között a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Osztályának vezetője, a harmadik tengerjogi ENSZ-világkonferencia magyar delegációjának a vezetője. 1976-tól rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. 1981-től a hágai Állandó Választott Bíróság tagja. 1983–1990 között az ENSZ Leszerelési Főigazgatóságának helyettes vezetője New Yorkban. Az Atomsorompó Szerződés negyedik felülvizsgálati konferenciájának főtitkára. Hivatali pályája végén a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának vezetője.
*
Erdős André volt külügyi helyettes államtitkár, volt nagykövet (New Yorkban, Párizs), az ENSZ Biztonsági Tanácsának volt tagja. Jelenleg a Magyar ENSZ Társaság és a Magyar Atlanti Tanács alelnöke, óraadó tanár a Szegedi Tudományegyetemen. Több tanulmány és cikk – köztük a Szovjet–német kapcsolatok 1939–41 között (1984) –, valamint a szakmai tevékenységéről szóló Sorsfordító esztendők (2004) c. könyv szerzője.
*
Dr. habil. Jeszenszky Géza egyetemi magántanár (Corvinus Egyetem), volt külügyminiszter (1990–1994), volt nagykövet az Egyesült Államokban (1998–2002), Norvégiában és Izlandon (2011–2014). Szakterülete a 20. század nemzetközi kapcsolatai és a magyar külpolitika története. Legfontosabb publikációi: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1986, 1994); Helyünk a világban – A magyar külpolitika útja a 21. században (társszerző: Csaba László és Martonyi János, 2009); Kísérlet a trianoni trauma orvoslására. Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltozás éveiben (2016).
