A Kulturális és Innovációs Minisztérium 2025-ben a Családbarát Magyarországért országos programsorozat kommunikációs kampányának keretében 12 ezer műanyag játék kismotort (közismertebb nevén: nyuszimotort) vásárolt Balásy Gyula cégeitől. Rogán Antal egykori Pasa parki lakótársának meglehetősen vastagon fogott a ceruzája, és a családbarát kormány számára a piaci árnál háromszor drágábban adta a nyuszimotorokat, amelyeket azután a fideszes képviselők a választási kampány során, szavazatvásárlás reményében, vidéken osztogattak.

Darabonként 15 400 forintért szerzett be 12 ezer nyuszimotort az Orbán-kormány Balásy Gyula New Land Media és a Lounge Design nevű cégeitől, azaz, mindösszesen több mint185 millió forintot fizettek ki a portékáért. Lehetett volna máshonnan is vásárolni, de mások ócsóbbér’ adták volna – a boltokban ugyanezen nyuszimotor darabonként 5-6 ezer forint körül volt kapható.

Lehet most csalást kiáltani, hűtlen kezelést, korrupciót emlegetni, pedig nem másról van szó, mint ami a Fidesz gazdaságpolitikájánask a lényege. ( Lánczi András, a most megszünés alá vont Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének, Lánczi Tamásnak az édesapja, még a Századvég vezetőjeként fogalmazta meg a 2015-ben azt a máig érvényes alapvetést, miszerint „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.)

Ha mégis korrupciót emlegetünk a háromszorosan túlárazott nyuszimotorok esetében, akkor a NER lényegéről beszélünk. Ami, mint cseppben a tenger, mutatja, hogy az elmúlt tizenhat évben miként rabolták ki az országot, fosztották meg lehetőségeitől. Nem voltak ebben egyedül a fideszes urak és hölgyek. Sok millió hallgatag „segítőjük” volt, azok, akik békésen tűrték, hogy miközben szétlopják az országukat, még a szemükbe is röhögjenek közben.

Beletörődtek abba, hogy nem sokkal a 2010-es választás után lenyúlták a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3 ezer milliárd forintjukat, mely pénznek azóta is bottal üthetjük a nyomát. Senki sem tudja, hogy hova tűnt, már nem is nagyon kérdezzük. Néha még beszélünk róla, mint ahogyan a tatárjárás, vagy a mohácsi vész is szóba kerül olykor.

Ez a büszke, szabadságharcosnak hazudott nép simán lenyelte a trafikmutyit, amikor a dohánykereskedelmet úgy alakították át, hogy az csak néhány csókosnak legyen jó. Eltűrte, amikor a nyerőgépeket kicipelték a kocsmákból. (Most ne kezdjünk moralizálni, hogy a nyerőgépek bajt hoztak a családokra, mert a magát családbarátként hirdető kormánynak köszönhetően a magyar családoknak ezek nélkül is volt és van elég bajuk.) Csak a vállát vonogatta a jónép, amikor kiderült, hogy a devizahitelesek közül csak azokat segítették, akik a legkevésbé voltak erre rászorulva, büszkén tűrte azt is, amikor egy gyakorlatilag nem létező párt, a KDNP javaslatára bevezették az üzletek heti pihenőnapnak csúfolt vasárnapi zárva tartását, és dolgos népünk ugyancsak felháborodás nélkül vette tudomásul, amikor, ahelyett, hogy népszavazáson dönthetett volna ennek eltörléséről, a kormány néhány nap alatt ezt is elrendezte.

Ez a szabadságharcos nép balgán bégetett, amikor Schmitt Pál személyében egy grammatikai és morális kihívásokkal terhelt bohócot ültettek a köztársasági elnöki székbe, s miután Schmittnek kitelt az ideje, őt előbb egy Hallgatag Horgász, majd még náluk is alkalmatlanabbak, Novák Katalin és Sulyok Tamás követték e sok országban fontosnak számító pozícióban.

Voltak tüntetések, tisztelet azoknak, akik ott voltak, de egyiken sem voltunk egymillióan, hogy kifejezzük rosszallásunkat azért, amiért lebontották a jogállamot, padlóra küldték az oktatást, szétverték az egészségügyet.

Rosszkedvűen ugyan, de tudomásul vettük, hogy Magyarország a „legyetek bátorak” országa. A Mészáros Lőrinceké, Rogánoké, Matolcsyké, Tiborczoké és Poltoké. Valamint, mindenekelőtt, Orbáné, aki, ameddig módjában állt, azt tett az országgal, amit akart. Ha úgy tartotta a kedve, kiárusította az oroszoknak, közben szotyolát köpködött, és még a kezét is a zsebében tartotta.

Pontosabban, a mi zsebünkben.

A Balásy Gyula cégein keresztül háromszoros áron vásárolt 12 ezer nyuszimotor több egyszerű korrpciónál: mocskos, lehangoló látlelete az elmúlt tizenhat év Magyarországának.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. június 11-én.