Lesz rendkívüli parlamenti ülés hétfőn, mert Kövér László – jobb meggyőződése ellenére – kénytelen volt összehívni. A Fidesz-frakció azonban távol marad, így az ülés határozatlanképtelen lesz. Pedig, a tervezett napirend ismert: az akkumulátorgyárak elleni egyre sűrűbb és hangosabb tiltakozások miatt kialakult helyzet mellett, Svédország régóta, most már majdnem két éve esedékes NATO-csatlakozását is megvitatnák az ellenzéki képviselők. Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón arról beszélt, hogy Svédország csatlakozása nem ellentétes Magyarország érdekeivel, de a svédek részéről ehhez bizalomerősítő lépésekre lenne szükség. (A dr. Hende Csaba vezette magyar parlamenti delegáció Stockholmban.)
Hogy melyek ezek a bizalomerősítő intézkedések, azt Gulyás miniszter nem árulta el a kormányinfón megjelent újságíróknak. Talán ő maga sem tudta. Erre abból lehet következtetni, hogy az ezt firtató kérdésre egy meglehetősen zavaros magyarázattal szolgált. Azt mondta, hogy a svédeknek kell kitalálniuk, hogy mit ért a magyar kormány bizalomépítés alatt, de „nekik fog ez menni. A svédek akarnak a NATO-hoz csatlakozni, nem mi”, mondta Gulyás. Őrület, de nincs benne rendszer. Vagy nagyon is van, csak e rendszer lényegét Orbán Viktor nem köti a magyarok orrára. Talán még Gulyásnak sem mondták el, annyira bizalmas dologról lehet szó.
Igazi kutyakomédia tanúi és elszenvedői vagyunk tehát, ráadásul e rosszul megírt darab prozódiája is nehezen követhető. Kezdetben – talán még vannak, akik emlékeznek rá –, az volt a halogatás indoka, hogy a magyar országgyűlésnek nagyon sűrű a napirendje, mert sok feladatot kapott az EU-tól a jogállamisági kérdésekkel kapcsolatban. Ezen kérdések egy része azóta, ha megnyugtatóan nem is, de tisztázódott, ám a képviselőknek továbbra sem volt érkezésük szavazni Svédország NATO-csatlakozásáról. Pedig még küldöttséget is menesztettünk Stockholmba, tisztázni a vitás kérdéseket, de túl azon, hogy parlamentereink jól érezték magukat, és sértetlenül hazatértek, nem jutottak közelebb a megoldáshoz.
Aztán az jött, hogy a kormány továbbra is támogatja a ratifikálást, de sajnos, nem tehetnek semmit, mert a képviselők közül többen nem lelkesednek az ötletért. Itt kezdett szomorújátékra hajazni a történet, ezzel ugyanis azt a látszatot kívánták kelteni, mintha a Fidesz-frakciónak lenne önálló, Orbántól és a kormánytól független akarata. Vagyis, hiába szeretné a kormány, hogy az erős hadsereggel rendelkező Svédország a NATO tagja legyen, növelve ezzel Európa és benne Magyarország biztonságát, nem tehet semmit, mert a képviselők nem túlságosan lelkesek. Hogy mivel lehetne lelkesíteni őket, arról sem Orbán, sem a többi fideszes nem szólt semmit.
Most meg a bizalom hiányával van baj. Erősíteni kellene a bizalmat, mondja Orbán; építeni – fogalmaz Gulyás. Hogy miképpen, azt találják ki a svédek.
Mindeközben folyamatosan azt hallottuk Orbántól és a Fidesz számottevőnek mondott megszólalóitól, hogy nem mi, magyarok leszünk az utolsók, akik ratifikálják Svédország csatlakozását a NATO-hoz. Aztán mégis utolsók lettünk (ha leszünk egyáltalán…), egy olyan „versenyben”, ahol utolsó előttinek lenni is szégyen.
Bármi lesz is, az már látható, hogy e szomorújátéknak indult kutyakomédia a végéhez közeledik. Nem szórakoztunk jól, mert a darab pocsék volt, nevetni sem lehetett rajta. Lehet, hogy a poénokat nem magyar betűkkel, Budapesten, hanem cirill betűkkel, Moszkvában írták?
