Véget ért Jevgenyij Prigozsin egynapos háborúja. Még nem tudható, hogy ki nyerte a csatát, a legvalószínűbbnek az látszik, hogy kettős leléptetéssel végződött az ütközet, azaz, mindkét fél vesztesként vonult le a küzdőtérről. Putyin elnök, Orbán Viktor alig titkolt barátja biztosan meggyengült, Prigozsint viszont – legalábbis e cikk írásakor, vasárnap este – akár eltűntnek is lehet nyilvánítani. Olyannyira, hogyha még él, elemzők szerint jól teszi, ha kerüli az egyemeletesnél magasabb épületeket.
Orbán Viktor és kormánya hallgat. Beszédes ez a hallgatás, de nem meglepő. A miniszterelnök csak a győztes meccsek, vagy az olyan versenyek után szokott megszólalni, ahol kihirdetheti, hogy győzött. A nyilvánvalóan vesztes ütközeteket – értsd: kínos és kellemetlen történeteket – kiszignálja alsóbb szintekre, vigye el Gulyás Gergely a balhét, esetleg Szijjártó Péter, végső esetben Németh Szilárd is szóba jöhet, az ő renoméjuknak már úgyis mindegy.
A magyar kormány és annak vezetője, Orbán Viktor hallgatott a Szombati Sajnálatos Eseményekről, amikor is a Wagner-csoport vezetője, az egykor Putyin bizalmasaként számon tarott Prigozsin szembefordult a Kreml urával, és olyannyira fenyegetően lépett fel ellene, hogy az orosz elnök különgépe elhagyta Moszkvát és Szentpétervár felé tartott. Ráadásul nemcsak Putyin menekült, hanem az orosz elit is jobbnak látta távozni a fővárosból. Ismeretlen úticélok és Törökország felé vették az irányt a tulajdonukban lévő magánrepülők – hogy azóta visszafordultak-e Moszkvába, arról se kép, se hang.
A kormányhoz közeli magyar média sem erőltette meg magát a nagyközönség tájékoztatásával. Aki szombaton a kora délutáni, 13 órai híradót nézte a köztévén – akkor kulmináltak az események – csak a 11. perc után hallhatott némi putyini propagandát a történtekről. Odáig arról volt szó, hogy a vihar milyen károkat okozott Magyarországon, Romániában, Németországban és Spanyolországban, Pekingben pedig szokatlan meleg volt.
Ezt követte Putyin véleményének ismertetése. Arról beszélt, hogy példás büntetés vár a zendülőkre. Ehhez képest, néhány órával később büntetlenséget és szabad elvonulást ígért Prigozsinnak és csapatainak, ám arra senki nem merne mérget venni, hogy a Wagner-vezér még életben van, és ha igen, ez néhány nap múlva is így lesz-e.
Orbán Viktor kormányának mindössze egy kétmondatos, nyögvenyelős, semmitmondó megfogalmazásra futotta, aminek lényege a hosszú hónapok óta unalomig ismételt mantra, ami szerint „a magyar kormány számára Magyarország és a magyar emberek védelme a legfontosabb. Csak ebből a szempontból követjük nyomon az Oroszországban és Ukrajnában zajló fejleményeket.” Hogy Orbán mindeközben mit gondolt Putyin nevű barátjának esetleges trónfosztásáról, azt nem kötötte a közvélemény orrára.
Szijjártó Péter sem mondott semmit, őt a történtek napján a Balaton partján fotózta le az egyik lap olvasója. Nem fürdőruhában volt a külügyminiszter, viszont szabad szemmel is jól láthatóan, telefonált. Lehet, hogy csupán egy újabb, sokadik akkumulátorgyárról egyeztetett a kínai elvtársurakkal, de az sem kizárt, hogy a Putyin által neki adományozott és Szergej Lavrov külügyminiszter által a mellére tűzött Barátság érdemrendet igyekezett visszapasszolni a feladónak.