Június 16-a nevezetes nap a magyar történelemben. 1989-ben ezen a napon tízezrek részvételével temették újra az 1958-ban kivégzett Nagy Imrét és társait. Ezen a 34 évvel ezelőtti évfordulón azzal vált ismert politikussá Orbán Viktor, hogy egy széles körben elterjedt téves vélekedés szerint, elsőnek követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról.
Ez azonban két okból sem volt igaz. A szovjet csapatok ugyanis – egy korábbi megállapodás értelmében – már az újratemetés előtt néhány hónappal megkezdték csapataik kivonását az ország területéről. Ugyanakkor Orbán Viktor – bár valóban kemény beszédet mondott – nem a szovjet csapatok kivonását követelte, hanem azt, hogy a majdan megalakuló új kormány kezdjen tárgyalásokat a kivonulásról.
Az előzményekhez tartozik, hogy az újratemetést szervező Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) 1989. február 14-én arról egyezett meg az igazságügyi minisztériummal, hogy június 16-án sor kerülhet az újratemetésekre, de csak „rendes” temetésként a budapesti Újköztemetőben. Egymás között abban is megállapodtak, hogy politikai szervezetek nem delegálnak felszólalót, ám Csurka István felvetette, hogy az ifjúságot is képviselnie kellene valakinek. Mivel a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) értelemszerűen nem lett volna szerencsés választás erre a feladatra, maradt a Fidesz, aminek neve – talán még vannak néhányan, akik emlékeznek erre – eredetileg a Fiatal Demokraták Szövetsége elnevezés rövidítése volt.
A Fidesz Orbán Viktort jelölte szónoknak, a többit pedig tudjuk a történelemkönyvekből. Például azt, hogy az előző napokban hatalmas ravatallá alakított Műcsarnok homlokzata előtt egymás mellett voltak Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsói és az ismeretlen forradalmároknak emléket állító hatodik koporsó, amire az 1956-i forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítették. Az újratemetésen Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor mondott beszédet.
„Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik” – mondta akkor Orbán.
A történethez hozzátartozik, hogy a szervezők előzőleg megállapodtak, nem feszegetik a szovjet csapatok kivonását, mert nem kívánták nehezíteni az akkor már megkezdett és előrehaladott állapotban lévő tárgyalásokat. Orbán azonban – ha követelésként nem is –, de érintette a kérdést, és szavai nyomán ezrek skandálták a Hősök terén, hogy „Ruszkik haza!”
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az egykori pesti srácok szellemiségét sok esetben megtépázta a politika. A kezdeti Fideszre ma rá sem lehet ismerni, az egykor liberális, harcosan (és valljuk meg: ízléstelenül) istentagadó fiatalok mára mérhetetlen vagyonokat felhalmozó, idős emberekké terebélyesedtek. Ma már az sem okoz nekik gondot, hogy június 16-án, a pedagógusok jogfosztottságát tovább növelő státusztörvény parlamenti tárgyalásának napján, lezárják az Országházat, és sem a képviselők vendégeit, sem a sajtót nem engedik belépni az épületbe.
Az egykor hosszú hajú, magát szocialistának valló Kövér Lászlóról olyan fotó készülhetett, ahol a mára házelnökké dermedt politikus táblát tart a kezében, amelynek felirata szerint demokráciában a tanár többet keres, mint a rendőr. A párt első néhány évében még az volt Orbánék véleménye, hogy bár az olaj keletről jön, ám a szabadság mindig nyugatról érkezik. Mára a szemükben Brüsszel gyarmatosítóvá vált, miközben a Fidesz vezetői Moszkva és Putyin elnök kedvét és kegyeit keresik. Volt idő, amikor a Fidesz teljes frakciója, élén Orbán Viktorral, kivonult a parlament plenáris üléséről, mert az első szabadon megválasztott, Antall József vezette kormány Trianon emléknapot hirdetett az országgyűlésben. Ma már nem is igazi fideszes, aki naponta legalább egyszer ne sírná el magát a trianoni döntés igazságtalanságát emlegetve.
Hosszan sorolhatnánk a Fidesz és Orbán színeváltozását. Például azt, hogy amikor Orbán még a Liberális Internacionálé egyik alelnöke volt, akkor a párt tagjai Free Tibet zászlókkal tiltakoztak a Kínai Kommunista Párt diktatúrája ellen. Ma Orbán és társai már szinte kizárólag keleti despotákkal, köztük a kínai elvtársurakkal állnak szóba, velük kötnek a magyar emberek elől sok évre titkosított, bizonytalan hasznosságú üzleteket.
A Fidesz univerzumában ma minden másképp van. Nem véletlen, hogy a legutóbbi ’56-os megemlékezés napján, tavaly október 23-án, a bátor utcai harcos, Orbán Viktor egészen Zalaegerszegig menekült a fővárosból. Ott mondott ünnepi beszédet, amelyben nem kis szónoki bravúrral sikerült elkerülnie a bűnös Budapestre utaló pesti srácok nevének említését, s helyettük a zalaiak – történészek szerint nem létező – helyátállásáról szónokolt, a forradalmat leverő oroszok „érdemeiről” pedig egyetlen szót sem ejtett.
Amennyiben elfogadjuk, hogy 1956. október 23-án a magyarok egységesen léptek fel az elnyomással szemben, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy ma már belenyugvással fogadjuk, hogy szétlopják az országunkat, és hazánk Európa egyik legszánalmasabb helyévé vált. Ha a magát egész életében kommunistának valló Nagy Imre még élne, a mai Fidesz szemében Brüsszel zsoldjában álló és Soros kottájából játszó, idegen érdekeket képviselő libsi volna.
