Kedves barátaim, hülyéim, magyarok!
Ismertek engem, tudjátok, milyen vagyok, úgyhogy, mint ifjú férj a nászéjszakán, rögtön a lényegre térek. (Hosszú, ütemes taps.)
Ami szívemen, az a számon. (Még hosszabb, még ütemesebb taps.)
Bennem soha nem fogtok csalódni, mert én mindig ugyanazt mondom. Amikor mást mondok, mint amit korábban mondtam, az akkor is ugyanaz, mert én mondom.
A látszat csal, a valóság nem létezik. Minden csak illúzió, egyedül a remény realitás. Ne a szemeteknek higgyetek, hanem nekem. (Nevetés).
Röhögjetek csak barátaim, néha én is röhögök magamon. Nem túl gyakran, csak amikor látom azt, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Vannak jó embereim, akik eltitkolják előlem a valóságot. És, megvallom nektek, már nem is nagyon akarom tudni, hogy mi van.
Csupa megbízható emberrel vettem körül magam, némelyikben jobban bízom, mint magamban. Azért vettem magam körül velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, barátaim. De főleg pénzem, és hatalmam. Mert ezek nélkül a hit nem ér semmit. (Hosszan tartó, ütemes taps.)
Ti mindig tudhatjátok rólam, hogy ki vagyok. Mindig az vagyok, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti felálltok és tapsoltok, mert féltek tőlem.
Lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok-e rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, én pedig nem akarlak megingatni benneteket ebben a hitetekben.
Egy frászt vagytok ti szabadságszeretők! Féltek a szabadságtól, barátaim! A versenytől, a vitától, a megmérettetésről. Azt szeretitek, ha egy erős, gondoskodó állam gondolkodik helyettetek. Elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak, akik ezt kiérdemlik, visszaadjon belőle valamit. Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.
Megvéd benneteket a földi hívságoktól, megakadályozza, hogy hozzám hasonlóan meggazdagodjatok. Ti nem szabadok akartok lenni, csak szabadlábon.
Emlékeztek még a régi mondásra? A konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselőin keresztül fogyaszt. (Derültség.)
Ti is gazdagok vagytok barátaim, csak a vagyonotokat nálam tartjátok! (Tapsvihar!)
Kertelés nélkül mondom mindezt, őszintén, bele a szemetekbe. Én, ha akarnék, sem tudnék hazudni. Mert az nem könnyű. Olvassatok barátaim klasszikusokat! Esterházyt, például, ő már mindent megírt. Például ezt: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.
Higgyetek nekem, higgyetek bennem! Én is megpróbálom elhinni, amit nektek mondok. Sokszor már képes vagyok röhögés nélkül végighallgatni magam. A múltkor meghallgattam egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. (Taps, bekiabálások: Él-jen Viktor, él-jen Viktor!)
Féltem akkor magamtól, barátaim. De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből – nem fogom megkérdezni senkitől. Nem érdekel, mert nem érdekeltek.
A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen. Országomat egy lóvéért.
És végezetül, valami nagyon fontosat akarok kérdezni tőletek. Tudja valaki, hogy hol van itt a reterát? Ha előre megyek, nem hátra, akkor megtalálom? (Véget nem érő tapsvihar.)
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. szeptember 8-án.